9.rész Elment

Eldöntöttem. Ma este fogok lelépni. Nem bírom elviselni azt a terhet ami rám nehezedik. Zayn-el nagyon jól kijöttünk és megkérdezte, hogyan bírom. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani így mindent kiadtam magamból. Megértően bólogatott és azt is megértette, hogy el szeretnék innen menni. A fiúk elmentek koncertre meg bulizni így egész este egyedül vagyok. Zayn-ek írtam, hogy jöjjön értem. Ausztráliába megyek vele amit egyáltalán nem bánok. Legalább jó messze leszek a One Direction-től. Tudom mennek majd oda is, de akkor legfeljebb nem megyek utcára. Ahogy a fiúk kimentek (úgy tudták alszok) kipattannak a szemeim majd felveszek egy bő pulóvert, fekete szoknyát, harisnyát, meg bakancsot.

A hasam már hatalmas így nem sok régi ruhámba megyek bele. Zayn mondta a magánrepülőjén megyünk ahol lesz velünk egy orvos is. Ennek nagyon örülök. Mostanában amúgy sem vagyok valami jól. Amilyen gyorsan csak tudok pakolok a bőröndökbe. Sminket nem teszek mert feleslegesnek tartom. Úgy is lesírnám. Már most a sírás kerülget. Lehet nem beszéltem olyan sokat a fiúkkal, de még is hiányozni fognak. Főleg Louis. Őt hagyom itt a legnehezebben. Mielőtt elment szorosan megölelt én pedig akkor tudtam. Az volt életünk utolsó ölelése. Soha többet nem fogom látni és ez így lesz a legjobb. Zayn most úgy is szüneten lesz így ha úgy van tudok munkát keresni. Nem tudom miért bízok meg benne, de tudom, hogy ő segít. Megtelt a két bőröndöm mikor kinyílik a szobaajtó. A szívem kihagy egy ütemet, de rájövök csak Zayn. Louis-tól benyúltam egy felsőt amit magammal viszek. Érezni akarom majd az illatát. Lehet beteges, de ez van. Könnyes szemmel nézek a kreol bőrű barátomra aki szorosan megölel. Ahogy fejem vállára teszem rögtön zokogni kezdek. Tudom, hogy jól döntök. Nem akarom, hogy Louis azért tegyen valami hülyeséget, hogy a gyerekkel legyen. Nem ezt nem hagyom! 
- Ez lesz a legjobb! 
- Tudom, de szeretem! - suttogom 
Zayn halványan rám mosolyog majd a cuccaimmal kimegy. Leülök az asztalhoz majd egy lapra írni kezdek.

Louis ha ezeket a sorokat olvasod akkor már nagyon messze fogok járni. Tudom haragudni fogsz rám viszont nem tehetek mást. Nem akarom, hogy a bandát, barátaidat, családodat miattam elhanyagold. Csak teher vagyok itt így elmegyek. A srácokkal nem beszéltem sokat még is hiányozni fognak. Te pedig annál jobban. Iszonyúan fáj, hogy el kell mennem, de muszáj. Ha megszületik a kisbaba küldök róla egy képet mert tudom, hogy látni szeretnéd. Azt tudnod kell, hogy szeretlek. Igen elmondtam. Beléd szerettem ezért is kell elmennem. Mások vagyunk így nincs közös jövőnk. Így lesz a legjobb. Felejtsetek el. Remélem majd ha túlléptem rajtad majd találkozunk. Fogok a kicsiről rólatok mesélni neki és én sem foglak elfelejteni titeket. Szeretlek.                                                                                    xx. Anna 

 A levelet otthagytam az asztalon majd könnyes szemmel lépkedtem le. Borzalmasan érzem magam, de ez a legjobb döntés amit tehettem. Amíg a reptérre értünk végig zenét hallgatva sírtam ahogy a repülőn is. 
- Anna ez nem megoldás! - zökkent ki Zayn a gondolataimból - Fájni fog, de lépj túl rajta. Új életet kezdhetsz.
- Tudom és iszonyú hálás vagyok neked! 
Szorosan megölelem amin meglepődik, de visszaölel. A repülő út további részét végig hülyéskedtük. Zayn nagyon jó társaság és el tudja felejtetni velem amire nem akarok emlékezni. Mikor viszont a vállának dőlve próbáltam aludni a gondolataim megszállták a fejemet. Hulla fáradt vagyok, de egyszerűen egy percre nem tudom lehunyni a szemem. Bűntudatom van. A telefonomat kikapcsoltam és ki is fogom. Nem tudom meg e tudnám állni azt, hogy nem veszem fel a telefont ha Louis hív.

Louis Tomlinson

A srácokkal most értünk haza a buliból ami egy szóval mondva halál unalmas volt. Senki érdekes nem volt így hamar eljöttünk. Egy pohárral ittam így még józan is vagyok. Remélem Anna még fent van mert szeretnék vele beszélni. Nem tudom magamban tartani amit iránta érzek. Talán Eleanor iránt sem éreztem így mint ahogy most iránta. Tudom, hogy nem vagyok neki közömbös mert látszik rajta ezért is szeretném megkérni legyen a barátnőm. Soha nem voltam parázós, de most félek. Mi van a ha visszautasít. Én akkor nem tudom mit csinálok. Na, jó erre gondolni sem szabad. Idegesen tördelem a kezem majd belépek a szobába. Ahogy meglátom mi van ott ledermedek. Nem ezt nem teheti. Ilyen nincs. Kikerekedett szemekkel nézem az üres szobát. Nincsenek itt a cuccai. Elment. Lelépett. Idegemből belevertem a falba majd még egyszer és még egyszer. Nem érdekel, hogy a kezem felszakadt csak egy valami lebeg a szemeim előtt. Elment. Szemeimbe könnyek gyűlnek amik lefolynak az arcomon. 

- Mi van Louis? - kérdi Harry 

Abbahagyom a fal püfölését majd fájdalmas arccal nézek felé.

- Elment! - suttogom

Körbenézek a szobában mikor megtalálok egy levelet az éjjeliszekrényen. Ahogy olvasom a sorokat egyre jobban rám tör a sírhatnék. Szeret! Szeret és így is elment mert azt hitte teher. Pedig nem, egyáltalán nem volt az. És hol van az a messze? Hova mehetett? Talán Londonba? Nem mert oda kötik az emlékei. Franciaország? Nem, mert ott az anyukája lakott. Akkor hova mehetett? Kivel? Ekkor ugrott be, hogy kivel mehetett el. Zayn. Idegesen előveszem a telefonom majd azonnal megcsörgetem. Pár csengés után felveszi.

- Csá hav.......-kezdené, de leszarom amit mondani akar

- Hogy lehetsz ilyen gyökér?! - üvöltöm a telefonba - Miért vetted el tőlem? Szeretem még is elvetted! Ezt te is tudtad! Miért! Utállak te faszkalap!  - üvöltöm majd a telefonomat mérgemben a falhoz vágom 

- Louis visszajön!  - mondja Niall - Hiszen szeret!
- Nem! Nem fog! - nézek rá miközben könnyeim folynak - Zayn elvette tőlem örökre!