6.rész Hírek!

Anna Higgins

Komolyan nem értem Louis-t. Miért akar nekem segíteni? Nem értem. Tegnap egész nap ezen gondolkoztam. Viszont amit tegnap este mondott az.....azon nem tudtam nem röhögni. Mikor pedig mondta, hogy komolyan mondja nem tudtam szóhoz jutni. Kitalálta ha megszületik a baba (hat-hét hónap múlva) tartsak velük a turnéra mint táncos. A baba nem aggatna és amíg meg nem születik akkor is velük tarthatok. Legfeljebb egy kicsit segítenék Lou-nak a sminkesnek. Ez ahogy van nevetséges. Louis azt mondta gondolkozzak. Nemsokára indulnak turnéra miközben filmet forgatnak majd. Mivel szeptemberre megszületik a baba (ma megyek ultrahangra)  így vele kell majd mennem. Louis már most tudja, hogy vele megyek a premierre. Nagyszerű. Biztos ki fog derülni, hogy gyerekem lesz, de mit fognak mondani ha megkérdezik ki az apja. Na mindegy. Ma reggel ahogy felkeltem kezdtem izgatott lenni, hogy milyen nemű gyermekem lesz. Felvettem egy talán elfogadható szettet majd a fürdőbe mentem.




Kevés sminket tettem fel magamra viszont a piercingjeim betettem.  11-re van időpontom most pedig 10 óra van így még tudok valamit reggelizni. Mindenki lent volt és éppen reggelizett.
- Mi a reggeli? - kérdeztem
- Palacsinta, gofri, pirítós! - sorolta Niall miközben evett
Leültem vettem magamhoz 3 (!!!!!) palacsintát amit jól megkentem nutellával majd a hűtőből elővettem a tejszínhabot majd elkezdtem enni. A fiúk mosolyogva néztek csak nem tudom  miért. Lehet mostanában ez a legtöbb kaja amit letuszkolok a torkomon, de attól még nem kell ennyire meglepődni. Mikor megkajáltam, elpakoltam Louis-hoz fordultam. 
- Megyünk? 
- Persze!
- Anna nélkülem mész ultrahangra? - kérdezte szomorúan Niall
- Következőnek aki akar jöhet!
- Szuper! - mondta Harry
Louis átölelte a derekam és így vezetett ki. Hallottam a többiek sutyorgását, de nem érdekelt mit mondanak. Ahogy kiléptem ledermedtem. Louis erősebben szorított magához mert tudta ha nem fogna már összeestem volna. Előttem Paul állt egy motor kíséretében. Nem is akár milyen. Ilyet szerettem volna mióta tudom az eszem, de nem hat meg. Elegem van belőle.
- Mit akarsz? - kérdem ridegen
- Beszélni! És hoztam ajándékot! Tudom, hogy ilyet szeretnél
- Nem akarok veled beszélni és tőled meg nem kell! 
- Anna.....
- Nincs Anna! Nem akarok veled beszélni! - kiabálok rá - Kidobtál az utcára, letagadtál, lekurváztál! Mit akarsz még mondani?
- Sajnálom! Költözz át hozzám! 
Ahogy ezt a mondatot kimondta elröhögtem magam. A hasam fájt olyan szinten elkapott a nevetés. Mikor lenyugodtam letöröltem a könnyeim majd rá néztem.
- Jó vicc volt! Előbb megyek híd alá mint hozzád! - mondtam - De ha most megbocsájtasz mennem kell orvoshoz! 
- Beteg vagy? - kérdi aggódva amin gúnyosan elmosolyodom 
- Szánalmas vagy!  - röhögöm képen - Nem! Terhes vagyok! 
- Ettől a gyökértől! - mutat a mellettem lévő srácra
Ahogy ezt kimondta közelebb mentem hozzá majd ököllel behúztam neki. Nem hagyom, hogy így beszéljen Louis-ról.
- Ő ez alatt a két és fél hónap alatt többet segített nekem mint te egész életedben! Ne mert őt leszólni. 
- De harcias vagy! - mondja miközben vérző orrát fogja - Ezzel viszont elintézted azt, hogy a bandának ne legyen menedzsere! 
- Amúgy is le akartunk váltani! - szólal meg mögülem Louis - Bunkó vagy, parancsolgatsz mintha a kutyáid lennénk, borzalmasan állítod össze a turnékat. A legfőbb ok pedig az, hogy borzasztó ember vagy.
- Rohadjatok meg mindannyian! - azzal beszáll az autójába majd elhajt
A fejemet fogva ülök le. Szörnyű ember vagyok. Megfosztottam a One Direction-t a menedzserétől.
- Anna nem a te hibád! Utáltuk apádat!
- De az én hibám! Ha nem jövök ide akkor nincs ez! 
- Ne törd magad. Viszont most gyere mert elkésünk!
Negyed óra múlva már a kórházban vártunk az orvost. Egész végig a gondolataimba merültem. Még mindig egy kérdés van a fejemben. Mihez fogok kezdeni magammal és a gyermekemmel. Hirtelen egy nővér hangja rántott vissza a való életbe. Kicsit izgatott voltam a gyermek nemétől amit Louis is észrevett. Ahogy beléptem az orvos felfektetett egy ágyra, felhúztam a felsőm majd vártam, hogy rám kenje azt az átlátszó zselét. Louis végig a kezemet fogta ami óriási önbizalmat adott.  A doki elkezdte mozgatni azt a valamit a hasamon így a kijelzőn látszódott a kisbaba. 
- A gyermek egészséges, és ahogy látom lány lesz! - mondta a doki miközben valami papírt bámult - Ez nem 100%. Az anyukák általában megérzik milyen nemű lesz a gyermek ami be  is szokott igazolódni! - mondta mosolyogva - Kérnek képet?
- Igen! - vágtuk rá egyszerre Louis-al 
- Rendben! Letörölheti a zselét! - adott a kezembe egy törölközőt amivel leszedtem 
Lehúztam a felsőm majd felültem. A doki valamit ügyködött majd a kezünkbe nyomott egy egy képet. Gyönyörködve néztem a képen a kisbabát. Ezt a kis csöppséget kell felnevelnem. Valahogy csak megoldom!
- Anna! - szólt Louis - Menjünk!
Bólintottam majd a képet nézegetve kiléptem a rendelőből. Ahogy kiértünk a kórházból hirtelen rengeteg fotóst, újságírót, rajongót láttunk magunk előtt. Valaki beköpött. Basszus! Louis szorosan húzott magához miközben eldugta az ultrahang képét a zsebébe. Kezemmel takartam az arcom miközben fejemet majdnem Louis mellkasán tartottam. Nagy nehezen tudott utat törni, de néha muszáj volt megállnunk mert rosszul lettem!
- Louis nem bírom! Rosszul vagyok! - suttogtam, az ájulás szélén állva 
Hirtelen felkapott a kezébe majd betett az anyós ülésre. Mérgesen zárta be a kocsi ajtaját, de nem tudott és nem is mert elindulni. Elővette a telefonját beszélt pár percet majd letette!
- Anna! Mindjárt jönnek a biztonságiak egy orvossal! 
Ahogy kinéztem a szélvédőn elszörnyedtem. Mindenhol embereket láttam. A kórház épületét alig láttam. A karom nagyon fájt mert próbáltak berántani a paparazzik. Hallottam a rendőrautó szirénázását  így oszlott is a tömeg. Pár hústorony az autótól elküldte az embereket, de én már nem nagyon láttam annyira rosszul voltam. Hányingerem volt, mindenem fájt, alig láttam, szédültem. Valaki kivett a kocsiból majd megint elindultunk a hatalmas épületbe, de mikor beléptünk az épületbe elragadott a sötétség.

Louis Tomlinson

Még ha egy énekes kiakad a paparazzokra az egész világ fel van háborodva. Most ne legyek ideges? Anna rosszul lett a tömegben és nyugtatni akarnak. Hülyék ezek? Annyira elegem van már néha ezekből a szívtelen dögökből. Egy órája bent van Anna, de senki nem mond semmit. A fiúkat meg nem engedik ide így itt maradtam két hústornyal plusz két zsaruval akik nyugtatni akarnak. Engem ne nyugtassanak. Küldjék el ezt a sok bunkót, hogy haza tudjak menni. Hirtelen kijött Anna dokija mire rögtön elé ugrottam.

- Mr.Tomlinson! 

- Mi van Anna-val?

- Nem tudtunk róla, hogy klausztrofóbiás. A rengeteg embertől lett rosszul, lement a vérnyomása is. Reméljük, hogy ettől a kisbabának baja nem lesz, de ez nem biztos. Kifejlődtek már a végtagjai, de rendellenesség vagy fogyatékosság is közbe jöhet!

Sokkot kaptam ezektől a mondatoktól. Anna összeroppan ha ezeket megtudja. Kezdett megbékélni azzal ami van erre jön még rosszabb, de a doki még nem fejezte be.

- Viszont a kisasszonynál is lehet ilyen probléma. Lehet a gyermek nem veszi be akkor Anna-n fog kijönni ez a probléma. 

Komolyan ilyen nincs! Anna ha ezt megtudja. Ó istenem, hogy fogom neki ezeket elmondani. 

- Ez a rendellenességi "mozgalom" most van így ma fog kiderülni kin fog csattanni a betegség!

Ez nem lehet igaz! Nem történhet meg! Öklömmel teljes erővel a falba vertem amire a két rendőr megint nyugtatott.

- Húzzanak már innen a faszomba! Engem nem kell megnyugtatni! Küldjék el a sok gerinctelent haza had tudjak haza menni! - üvöltök rájuk

A falat kezdem verni viszont mikor hirtelen reccsen egyet a kezem rögtön abba hagyom. Baszd meg! Eltörtem a kezemet. Nem is akárhogy. A középső és mutatóujjam csontja felugrott és rohadtul fáj. A hústornyok rögtön hívtak egy orvost így mehettem a gipszelőbe. Nem akartam menni mert Anna mellett kellett volna maradnom, de elrángattak oda. Fél óra alatt készen voltak. Nem akarom kifejezni mennyire fájta ahogy a törött csontot visszatették a helyére. Elképzelni nem lehet. Viszont ez most rohadtul nem érdekel. Kirontottam a teremből Anna-hoz aki már a padon ült. Ahogy meglátott hirtelen mérges lett, de ahogy a kezemre nézett eltorzul majd aggódóan nézett rám. Ahogy hozzám ért szorosan megölelt én pedig pillanatnyi sokk miatt pár másodperccel később öleltem csak vissza.

- Louis nem tudok menni! - suttogta 

- Mi? - kérdem értetlenül

- A doki mondta, hogy tudsz a betegségről és, a kisbaba kilökte, de így ráment valami izmomra így úgy megyek mint egy fogyatékos! - zokogott fel

Mellkasomra tette a fejét én pedig megnyugtatóan simogattam. Nem tudom melyik a "jobb". Ráment volna a kisbabára vagy így, hogy Anna nem tud egészségesen járni. 

- Te mit csináltál? - kérdezte

- Lyukat vertem a falba! - vontam meg a vállam

- Miért? - kérdezte ártatlanul 

Olyan cuki volt így. Kiskutya szemeivel ahogy nézett mindenkit elvarázsolt volna. Ajkaira pillantottam ami után ő is ezt tette. Hirtelen ajkaimra tapadt ami meglepett, de visszacsókoltam. Felemelő érzés volt a karjaim közt tartani. Kezeim derekán voltak míg ő az övéit nyakam köré fonta. Egyik kezemet lejjebb vezettem formás fenekére amit megmarkoltam. Számba nyögött amin elmosolyodtam. Nem akartam tőle elválni mert akkor meg kellene ezt a helyzetet magyarázni. Mikor már majdnem elvált beleharaptam ajkának azon részébe ahol a piercingje van. Olyan szexin állnak neki. 

- Három-egy! - suttogta ajkaimra amin felnevettem