2016. június 12., vasárnap

1.rész




Ez a mai nap is úgy indult mint a többi. Azt leszámítva, hogy a tesóim tegnap Franciaországba utaztak anyához, hogy elhozzák anyát viszont van egy két dolguk ott így odautaztak.  Ma a suliban semmi sem történt azon kívül, hogy kaptam gy osztályfőnökit verekedés miatt. Eltörtem a focicsapat kapitányának az orrát. Az igazgató megfenyegetett, hogy kirúg amit már nem elsőnek tett meg. Már nem ijedek meg. Azt mondta ha anyu hazaér akkor beszélni szeretne vele. Jó mert én is akartam anyával beszélni. Eléggé összevesztünk mikor a tesóimhoz cuccoltam egy éve. Azóta nem beszéltem vele. Akartam neki írni, de nem voltam elég bátor. Amint hazaér már szeretnék is vele beszélni. Azt mondta mikor régen jártam táncra meg mindenféle tornára ha gyakorlok hajlékony leszek. Akkor nem érdekelt, mikor pedig összevesztünk elkezdtem nyújtani így most már rengeteg mindent tudok. Ha ideges vagyok vagy magyarul hadoválok, kézen járok vagy tornázok. Régen mikor még vele laktam amit tudtam azt mutattam neki amire nagyon büszke volt. Mikor kijelentettem, hogy motorozni akarok akkor kezdődtek a problémák. Azt mondta nem lányhoz illő a motorozás. Én pedig már csak azért is azt akartam csinálni. Illegálisan eljártam versenyezni ahol rengeteg pénzt nyertem. Mikor a tesóim leléptek féltékeny voltam rájuk mert engem anya nagyon féltett. Egyszer aztán mikor annyira összevesztünk, hogy pofon vágott elszöktem. A tesóim totál meglepődtek mikor beállítottam hozzájuk alig 16 évesen. Mondtam nem akarok visszamenni anyához amit nem engedtek így onnan is leléptem. Fesztiválon voltam így gondom nem volt mert pénzem volt a versenyzésből. Ott elvoltam egy hétig aztán átmentem egy másikra így két hétig fesztiválon éltem mikor a tesóim felhívtak, hogy menjek haza. Megbeszéltük (megbeszélték) anyával, hogy maradhatok és azóta nem is voltam Anglián kívül. Ezerszer próbáltam írni neki, de soha nem volt hozzá bátorságom. Aztán jött Felix az exem aki hónapokon keresztül csalt, megvert utána pedig megerőszakolt. Magamba zuhantam nem voltam hajlandó senkihez sem szólni sem enni. Egy hónap alatt 15 kilót fogytam ami rengeteg így most sem vagyok megelégedve az alakommal. Még fogyhatnék mert még így is kövérnek tartom magam. Néha ahogy a tükörben meglátom magam elkap a sírhatnék. Ahogy hazaértem felmentem a szobába majd leültem laptopozni. Már vagy két órája blogoltam mikor megszólalt a telefonom. Megnéztem a kijelzőt "ismeretlen"-t írt ki. Érdeklődve vettem fel a telefont mert fogalmam sincs ki lehet. 
- Jó napot kívánok! Maga Anna Higgins? - kérdezte egy idegen hang
- Jó napot! Igen! Miben segíthetek? - fő az udvariasság
- A rendőrségtől hívom önt! Sajnálatos módon az édesanyja és a két testvére egy balesetben életét vesztette.
Mi van? Ez valami rossz poén. Biztos valaki csak szórakozik. Ez nem történhet meg. Ebben a pillanatban csengetnek. Biztos megjöttek a tesóim. Eldobtam a telefont majd kinyitottam az ajtót. A fejemben összevisszaság uralkodott. Az ajtóban két egyenruhás rendőr állt. Ahogy megláttak sajnáló tekintettel néztek rám. Ekkor tudtam. Nem rossz poén. Ez a kegyetlen valóság. Szemeimből folytak a könnyek majd ott a rendőrök előtt a fal mentén lecsúszva zokogtam. 
- Hölgyem nyugodjon meg! - mondta az egyik pali
- Nyugodjak meg! - kiabáltam rá hisztérikusan - Hogyan? Magának halt meg a családja?! - sikítom a hajamat tépve
Ezt nem fogom túlélni. Én felakasztom magam. Egy nő is bejött aki szó nélkül felment a szobámba. Gondolom pakol vagy fogalmam sincs. Engem viszont innen nem fognak megmozdítani. Folyamatosan zokogtam mindenkit figyelmen kívül hagyva. Az sem érdekel ha felgyújtják a házat. Ez nem történhet meg! Ilyen nincs. Miért ők? Anyával most akartam kibékülni. Alig vártam már, hogy itt legyen. Beszélni szerettem volna vele.  Erre a gondolatra még jobban zokogni kezdek. Az érzékelem, hogy valaki az ölébe kap majd elhagyjuk a házat. Valamennyit utazunk, felemelnek, bevisznek valahova, letesznek kimennek a helységből. Folyamatosan zokogok, nem tudom és nem is akarom abbahagyni. Ez miért velem történik meg? Egész este ezt csinálom. Mikor elaludtam sikítva, izzadtan keltem fel. Így talán fél órát aludtam. Hogy fogom én ezt bírni? Sehogy. Kiszöktem az éjjel így szereztem magamnak cuccot. Nem fogom, hogy fogom túlélni. Lehet, hogy sehogy. Az lenne a legjobb. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése