Két napja vagyok ezen a helyen. Ami mint kiderül árvaház. Apám ma küld két embert aki Los Angeles-be visz. Két napja drogon élek. Semmi mást nem vittem be a szervezetembe. Rengeteget hánytam (amit lehet direkt úgy csináltam), semmit sem ittam maximum a könnyeim. A két nap alatt semmit sem aludtam, drogért szöktem meg, semmit sem ittam vagy ettem a drogokon kívül. Ma viszont megyek el két faszfejjel. Délelőtt tízkor két alkalmazott elviszi a cuccaim, én pedig még mindig úgy vagyok mint két napja. Az ágyon ülök hátam a falnak van döntve, üreges tekintettel nézek magam elé vagy zokogok. Attól függ milyen napszak van vagy min gondolkozom. Viszont azt tudom, hogy soha többet nem megyek Franciaországba. Angliába még talán, de ide sem szívesen. Bejött egy itt dolgozó csaj, hogy ideje indulnom. Mondtam 10 perc múlva megyek amire bólintott. Meg tudom mutatni, hogy nem vagyok olyan gyenge. A táskámból amit itt hagytak elővettem a sminkes táskám bementem a fürdőbe, magamra kentem két kiló alapozót, kihúztam a szemeim, kirúzsoztam a szám, kifésültem lila hajam, felvettem egy combfixet, bakancsot, egy mini farmer gatyát és egy hosszú felsőt.
A nő aki fent járt nálam most mondta a két idegennek ne ijedjenek meg tőlem szörnyű állapotban vagyok. Gúnyosan elmosolyodtam majd lementem a lépcsőn. Ahogy a két srác meglátott tátott szájjal nézett rám.
- Nehogy azt higgyje ilyen gyenge vagyok lelkileg! - súgom oda a csajnak - Sziasztok srácok! Anna Higgins vagyok.
- Szia! - lép elém egy barna hajú, barna szemű, kigyúrt srác - Liam Payne vagyok!
- Liam minek mutatkozol be? Ha nem tudja a neved akkor nagyon hülye! - mondja flegmán a hátsó
- Képzeld nem ilyen gyökerekkel foglalkozom szabadidőmben mint ti így rohadtul leszarom a neveteket! Azért mert apám a nem tudom kicsodáitok nem érdekeltek ahogy ő sem! - mondom a szemébe nézve
- Jó nyugi van! - csitít Liam
- Neked is! Nem vagy nekem senkim, hogy csitítgass! Húzzunk!
Bólintott majd elhagytuk az árvaházat. Mielőtt kiléptem volna a házból az egyik nő a kezembe nyomta a telefonom. Bólintottam majd a fiúk után mentem. A képernyője repedt volt, amin nem csodálkozom. Amilyen erővel falhoz vágtam csoda, hogy megvan. Beültem egy fekete terepjáróba és még arra sem volt kedvem, hogy kielemezzem. A táskámban amit hoztam volt egy fejhallgató így a reptérig zenét hallgattam. A reptéren 1 órát voltunk mikor újra elővettem a telefonom. A legeldugottabb helyen ültem mert nem akartam, hogy sírni lássanak. Sajnos ezt nem értem el.
- Jaj szegény Anna! Sírdogálunk? Megvigasztaljalak? - gúnyolódik ami rohadtul felhúzta az agyam
- Kíváncsi vagyok, hogy állna a szád ha meghalna az összes testvéred az anyáddal együtt és az apádhoz kellene menned akit ki nem állhatsz!
Hirtelen egy kezet éreztem az arcomon. Mi van? Ez pofon vágott? Döbbenten néztem rá, de ő szikrákat szóró szemmel nézett.
- A szádra ne vedd anyámat sem a családomat! Megértetted? - üvölt
Ennek elgurult a gyógyszere. Komolyan kigúnyol, elmondom neki a helyzetem, hogy képzelje bele magát erre pofán vág. Ökölbe szorított kezekkel húzok be neki amitől hátra esik. Nem hagyom magamat. Leszarom ki ő nem beszélhet velem úgy mint egy kutyával és nem pofozhat meg. Semmi joga hozzá. A vérző orrához kapott majd nekem ugrott volna ha a haverja nem fogja le.
- Ember te hülye vagy? - üvölt rá - Pofon vágod a menedzsered lányát?! De egy lányt megütöttél Louis! - üvölt a képébe
- Ne mondja azt, hogy meghaljon a családom!
- Hülye gyerek azt mondtam mibe kerültem és képzeld bele magad ne pedig gúnyolódj! Faszkalap! - üvöltöm a képébe
- Ne mondj ilyet még egyszer!
- Ne gúnyolódj azért mert sírok a halott család tagjaim miatt!
Gúnyosan röhögve elhagyta ezt a zárt rész én pedig leroskadtam egy székre. Liam megfogta a vállam, de azonnal rászóltam.
- Húzz innen! - üvöltök rá miközben folynak a könnyeim
- Anna........
- Takarodj innen! Hagyjatok békén! - üvöltöm majd rávágom az ajtót ami a két részt elválasztja
Lecsúszok az ajtó mentén majd kitör belőlem a zokogás. A zsebemből előveszem a drogot majd bekapom a tablettákat. Várom míg használ, de a könnyeim akkor sem állnak le. Úgy nézhetek ki mint egy idegbeteg. Folyamatosan potyognak a könnyeim miközben időnként elkap a röhögő görcs. Szánalmasnak tartom magam, de ezt máshogy nem bírom. Az egész repülőutat (16 óra) végigsírom. A gondolataim a halott családom körül jár. Komolyan Felix vert volna még tovább vagy erőszakolt volna meg még ezerszer, de ez ne történt volna meg. Furdal a lelkiismeret furdalás amiért nem tudtam anyától bocsánatot kérni. Amúgy az út rövidebb mint gondoltam. Liam beszólt, hogy megérkeztünk Franciaországba! Mi van? Nem én ide nem jövök. Megmondtam soha többet nem jövök Franciaországba. Liam húzott le a repülőről akit ezért utálok. Mivel megmondtam neki nem lépek francia földre végig a kezében vitt. A kocsiig, a kocsitól a hotelbe, a hotelszobába. A szobában az ágyba. Mondtam neki nem akarok még az ágyba sem feküdni, de azt nem engedte meg, hogy rajta aludjak mert így is ki kell magyaráznia magát a barátnőjénél. Mint mér két napja semmit sem alszom és kiszököm. Nem érdekelve amit mondtam kiszöktem a hotelból. Kerestem egy klubot ahol talán tudok valakitől drogot kérni. A kulban csak cigit kaptam, de az is jobb mint a semmi. Ahogy a hotel felé haladtam egy sikátor mellett haladtam el mikor egy férfi berántott oda. Sikítottam egy hatalmasat, de hajnali háromkor nem sok ember járt arra. A férfi behúzott egyet amitől szédülni kezdtem így még gyengébb lettem ellene. Bekövetkezett az amit az exem tett. Megerőszakoltak. A férfi miután elvégezte a dolgát otthagyott meztelenül, zokogva egy sötét sikátorban. Leírni nem tudom mit éreztem akkor abban a pillanatban. Ez életem legmélyebb pontja ahonnan nincs kiút. Ennél rosszabb nincs és nem is lesz az életem. Ezt nem kellett volna elkiabálnom. Nem tudom mit kezdhetnék mert a telefonom lemerült így pedig nem megyek emberek közé. Az ember széttépte az összes ruhám így felöltözni nem tudok.
Louis Tomlinson
Utálom ezt a csajt pedig még egy napja sincs. Egy önsajnálatós ribanc. Semmi más nem kell neki csak a pénz meg a szex. Utálom az ilyen embereket. Mivel felelősséget vállaltunk érte így mikor hajnalban felkeltem átnéztem a szobájába mit csinál. Ahogy beléptem leesett az állam. Senki sincsen a szobában. Mi a fasz? Hol a lány? Átrohantam Liam-hez hátha nála van, de nem. Azonnal felkeltettem a srácot ismertetve a helyzetet vele. Azonnal éberebb lett. 5 perccel később felöltözve a recepcióst szidtuk amiért kiengedte a hotelból pedig megmondtuk neki ne engedje el. Basszus ha valami baja van Paul kinyír minket és csődbe viszi ezt a kócerájt. Liam balra én pedig jobbra indultam. A legközelebbi bárokhoz mentünk. Nekem nem kellett addig mennem. Egy sikátorból hangos zokogást lehetett hallani amit már ma hallottam. Ez Anna. De ha sír megint gondolkodott vagy történt vele valami. Ahogy megláttam a szám is tátva maradt. Ugye ez nem az amire gondolok. Ne! A lány meztelen volt és még sötétben is láttam a hatalmas szívás nyomot a vállán. Levettem a pulcsimat amit ráterítettem. Összeugrott majd még jobban sírni kezdett.
- Ne bánts! Kérlek! - esküszöm mindjárt elsírom magam
- Anna! Louis vagyok! Nem bántalak!
A pulóverem magához fogva ment hátrébb. Szeméből az ijedtség látszódott. Fél tőlem. És ekkor ebben a pillanatban esett le mit tettem vele. Megütöttem. Ha ezt Paul megtudja engem kiherél.
- Anna sajnálom! Gyere visszaviszlek a hotelba!
- Anna sajnálom! Gyere visszaviszlek a hotelba!
Megint kitört belőle a zokogás. Mielőtt kezembe kaptam írtam Liam-nek egy SMS-t, hogy megvan mindjárt viszem. Hallottam ahogy egy részeg csapat jön felénk. Anna csendben próbált sírni és nem annyira félni.
- Anna semmi baj! Elintézem őket! - mondom
A fiúk ahogy észrevettek rögtön meg is fordultak, de az egyik hátra kiáltott.
- Meghagyjuk neked a kurvát!
Nem foglalkozva vele ráadtam Anna-ra a pulcsim. Neki annyira remegett a keze, hogy esélye nem lett volna felhúznia. Térde alá nyúltam majd lassan felemeltem a remegő lányt. Kezét összekulcsolta nyakamon, fejét mellkasomra döntötte majd sírt. Hogy lehet ennyit sírni? Egész nap sír. Lehet én is ezt tenném helyébe. Mondjuk még nem fogok vele jó pofizni csak kevesebbet bunkózok. Egyébként a temetés miatt jöttünk Franciaországba. Liam a hotel előtt várt. Odasúgtam egy "elmondom csak menjünk fel" mondatot így megcéloztuk a liftet. Payno kinyitotta a szobaajtót én pedig letettem a lányt az ágyra. Vagyis csak tettem volna ha elenged.
- Kérlek maradj itt! - nézett rám úgy mint egy kiskutya
Gyönyörű kék szemei könnyekkel teli, szemei vörösek, arcán pedig még mindig folynak a könnyek. Komolyan megsajnáltam.
- Mindjárt jövök, de visszajövök!
- Megígéred? - kérdi mire bólintok
Elenged én pedig kimegyek Liam-hez.
- Hol találtad? Miért van rajta a pulcsid?
- Egy sikátorban találtam meztelenül. A vállán van egy hatalmas szívás nyom, a testét mindenhol lila foltok fedik, szeme alatt monokli és folyamatosan sír. Nagy valószínűséggel megerőszakolták!
- Anyám! Paul mit fog szólni, hogy egy élőhalottat viszünk a lánya helyett? Így is borzalmasan volt még ez, meg a holnapi temetés.
- Ja, viszont most megyek mert megígértem neki, hogy vele maradok!
- Jó! - felálltam majd elindultam a szobába, de haverom utánam szólt - Louis!
- Igen! - nézek rá
- Vigyázz rá!
Nem tudtam mire érti most így hirtelen, de ez most nem érdekel. Aludni akarok. Ahogy a szobába beléptem Anna összerezzent. Ennyire fél? Az ágyon ült és a kezét rágta! Még mindig a pulcsim volt rajta és szerintem meg sem mozdult mióta kimentem innen. Levetkőztem egy alsógatyára majd bebújtam mellé. Felemeltem karom mire rögtön hozzám bújt. Kis kifli, nagy kifli formában aludtunk. Feje mellkasomon volt, én pedig szorosan öleltem derekát megfeledkezve egy valamiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése