11.rész Jacob Tomlinson

Mikor leszálltunk a gépről biztonságiak vitték a cuccom a kocsiba míg én Harry mellett sétálok. Nem sokan vannak így bízom benne hogy nem ismernek fel. A hasam baromira fáj, de mielőtt megszülök beszélnem kell Louis-al. Hirtelen rosszul leszek így megkapaszkodom Harry-ben aki azonnal derekamnál fogva átölel. 
- Jól vagy?  Menjünk a kórházba?
- Hívd Louis-t! - suttogom 
Felkap a kezeibe amitől baromi szarul kezdem érezni magam mert nehéz vagyok, de látszólag ez nem érdekli. A doki jön mögöttünk és valamit magyaráz, de nem foglalkozom vele. Harry betesz a kocsi hátuljába majd elindulunk. Látom ahogy előveszi a telefonját beszél valakivel majd leteszi. Valami nedveset érzek a combomon így tudom. Elfolyt a magzatvíz.
- Siessen! - szól erélyesen Harry - Nyugi a fiúk hozzák!
Bólintok mert megszólalni nem tudok olyan szinten fáj a hasam. Nagy levegőt veszek és már alig várom, hogy bent legyek a kórházban. Míg odaérünk egy egész örökkévalóságnak tűnik. Egy hordágyra tesznek majd bevisznek a folyosóra ahol meglátom Louis-t. Szívem nagyot dobban majd szorítom Harry kezét jelezve, hogy hívja. Louis hozzám szalad majd megfogja a kezem.
- Sajnálom Lou! Nem gondoltam át szeretlek nem akartam ezt tenni, de azt hittem ez a legjobb! - folynak le könnyeim arcomon
- Szeretlek!
- Miss Higgins menjünk! 
Louis elengedi a kezem engem pedig betolnak egy szobába.

Louis Tomlinson

Mikor megláttam azt hittem ott helyben elájulok. Megfogattam, hogy túl lépek rajta, de nem tudtam. Milyen jól tettem. Ahogy betolták a szobába hálás arccal nézek Harry-re. Ő hozta haza tudom mert este nem volt itthon miután délután lelépett és most is vele jött a kórházba. 

- Köszönöm! - ölelem meg Harry-t 

- Nincs mit haver! - veregeti meg a vállam - Remélem többet nem engeded el mert nem akarok fél világot átutazni!

- Hol volt? - nevetek halkan

- Ausztrália!

Ezután leültünk egy székre majd vártunk arra, hogy kijöjjön egy orvos. Ez két és fél óra múlva történt meg. Mi tartott ilyen sokáig. 

- Mr. Tomlinson jöjjön! - szólít a doki mire izgatottan megyek a terembe

Ahogy meglátom Anna-t egy kisbabával a kezében miközben könnyei potyognak nekem is sírhatnékom támad. Lehet vér szerint nem az én gyerekem, de úgy fogom szeretni mintha a sajátom lenne. Leülök mellé az ágyra mire rám néz. 

- Kisfiú! - motyogja mire elmosolyodom 

- Mi lesz a neve?

- Jacob Tomlinson! - motyogja

- Tomlinson? - kérdezem mire bólint - Hülyén hangzik a Jacob Higgins! - kuncog amin nekem is muszáj felkuncognom - Benne vagy?

- Még szép! - kacsintok rá 

Közel hajolok hozzá majd megcsókolom. Mikor elhúzódok a kisfiúra tekintek aki még mindig sír. Egy ápoló elveszi majd elviszi. 

- Biztos vagy benne, hogy a nevedre akarod venni? - kérdi félénken

- Ennél biztosabb soha nem voltam még semmiben! 

Elmosolyodik majd tarkóm után kapva magához húz és szenvedélyesen megcsókol. Megszereztem. 

10.rész Vissza Los Angeles-be!

Harry Styles

Komolyan aggódom Louis iránt. Ennyire mióta ismerem soha nem volt még ki. Senki és semmi iránt nem, hogy egy LÁNY iránt. Minden nap holt részegre issza magát, más lányokat hoz fel, nem beszél velünk sem a családjával, elhanyagolja a rajongókat. Borzalmas állapotban van. Soha nem haragudtunk még Zayn-re, de amit tett azt nem fogjuk neki megbocsájtani. Louis-t a göndör aljára lökte és neki pont ez volt a célja. Csak nem tudom miért. Mire volt jó neki ez? A bandának akart ártani? Mert ha igen akkor nagyon jó úton halad. Mikor mindenki előtt megcsókolta Anna-t élő adásban valami gálán Louis azt pont látta és ez nála kiverte a biztosítékot. Darabokra törte a tv-t majd még jobban inni kezdett. Szerintem 1 hét alatt többet ivott mint egész életében. Nagyon aggódom ahogy a többiek is. Louis-al meg akartuk nézetni azt az interjút ahol Zayn elmondja Anna nem a barátnője, de nem volt hajlandó megnézni. Nem sokára meg fog születni a gyerek és ha Anna küld a babáról egy képet még jobban össze fog törni. Nem tudom mi van vele, de az interjún nem volt az igazi. 

Anna Higgins

Három hete vagyok itt Ausztráliában (vagyis egyszer elvitt Londonba valami gálára ahol lesmárolt így azóta nem szólok hozzá) ami azt jelenti nemsokára megszületik a kisbaba. Már alig várom mert nagyon nehezen bírom már ezt a terhességet. Főleg úgy, hogy tudom Louis mit művel. Vissza akarok hozzá menni, de nem tehetem. Zayn most fürdik én pedig a nappaliban nézem a tv-t mikor megszólal a telefonja. Megnézem a kijelzőt majd mikor meglátom ki hívja azonnal felkapom. Nem tudom miért, de még ő is megnyugtat.

- Szia Harry Zayn mindjárt jön! - mondom idegesen

- Nem Zayn-el akarok beszélni hanem veled! - mondja feszülten - Gyere vissza! Kérlek, Louis baromi ki van és tudom, hogy te sem vagy jól. Elmegyek érted csak gyere vissza! Nem jó neked ott! Neked Louis mellett van a helyed!

Ahogy ezeket kimondja a könnyeim folyni kezdenek. Nem mehetek vissza hozzá. Lehet azzal még jobban felkavarnám és még jobban összeroppanna. 

- Nem tehetem! - suttogom

- Örülne neked! Még részegen is a te nevedet mondja pedig azért iszok, hogy elfelejtsen!  

- Összeroppanna még jobban! - suttogom

- Bízz bennem Anna! - mondja kérlelő hangon

Eldaráltam neki a címet majd azt mondta holnap hajnalra itt van magángéppel és egy dokival. Körülbelül 1 hét van a kisbaba születéséig és remélem, hogy míg visszaérünk Amerikába nem születik meg. Azt akarom, hogy Louis mellettem legyen. Csendben felmentem a szobámba majd ami elől van cucc azt elpakoltam. Nem nagyon rendezkedtem be mert nem éreztem magam itthon. Tudtam, hogy itt nekem nem jó még is eljöttem. Azt hittem jól döntöttem, de nem. Az ágyamba dőltem majd a most már bekapcsolt telefonomat néztem. 2000 nem fogadott hívásom van. A legtöbb Louis-tól van, de van itt Niall, Liam, Harry, Paul. Becsuktam a szemem majd hagytam, hogy végre álomba merüljek.

                          ____________________________

A telefonom csörgésére keltem. Kipattantak a szemeim ahogy megláttam Harry nevét.

- Engedj be! 

Nem válaszoltam csak leszaladtam a lépcsőn majd beengedtem a göndört. Ahogy meglátott szorosan magához ölelt amit viszonoztam. Felmentünk a szobába ahol lehordta a cuccaim míg én felvettem a ruhám amit kinéztem.

A nadrágot elég nehezen tudtam felvenni a nagy hasam miatt, de megoldottam. Belebújta egy topánkába majd egy sporttáskát felkapva mentem el. Zayn-ek annyit írtam, hogy sajnálom amit a hűtőre tettem. Ő is tudta, hogy nem érzem itt jól magam. Két óra múlva már a magángépen ülök Harry mellett akivel nagyban beszélgetünk. Nem Louis-ról, a babáról, családról vagy valami kényes témáról beszélgetünk hanem csak úgy ami jön. Az út felénél aludhattam be Harry vállán. 

9.rész Elment

Eldöntöttem. Ma este fogok lelépni. Nem bírom elviselni azt a terhet ami rám nehezedik. Zayn-el nagyon jól kijöttünk és megkérdezte, hogyan bírom. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani így mindent kiadtam magamból. Megértően bólogatott és azt is megértette, hogy el szeretnék innen menni. A fiúk elmentek koncertre meg bulizni így egész este egyedül vagyok. Zayn-ek írtam, hogy jöjjön értem. Ausztráliába megyek vele amit egyáltalán nem bánok. Legalább jó messze leszek a One Direction-től. Tudom mennek majd oda is, de akkor legfeljebb nem megyek utcára. Ahogy a fiúk kimentek (úgy tudták alszok) kipattannak a szemeim majd felveszek egy bő pulóvert, fekete szoknyát, harisnyát, meg bakancsot.

A hasam már hatalmas így nem sok régi ruhámba megyek bele. Zayn mondta a magánrepülőjén megyünk ahol lesz velünk egy orvos is. Ennek nagyon örülök. Mostanában amúgy sem vagyok valami jól. Amilyen gyorsan csak tudok pakolok a bőröndökbe. Sminket nem teszek mert feleslegesnek tartom. Úgy is lesírnám. Már most a sírás kerülget. Lehet nem beszéltem olyan sokat a fiúkkal, de még is hiányozni fognak. Főleg Louis. Őt hagyom itt a legnehezebben. Mielőtt elment szorosan megölelt én pedig akkor tudtam. Az volt életünk utolsó ölelése. Soha többet nem fogom látni és ez így lesz a legjobb. Zayn most úgy is szüneten lesz így ha úgy van tudok munkát keresni. Nem tudom miért bízok meg benne, de tudom, hogy ő segít. Megtelt a két bőröndöm mikor kinyílik a szobaajtó. A szívem kihagy egy ütemet, de rájövök csak Zayn. Louis-tól benyúltam egy felsőt amit magammal viszek. Érezni akarom majd az illatát. Lehet beteges, de ez van. Könnyes szemmel nézek a kreol bőrű barátomra aki szorosan megölel. Ahogy fejem vállára teszem rögtön zokogni kezdek. Tudom, hogy jól döntök. Nem akarom, hogy Louis azért tegyen valami hülyeséget, hogy a gyerekkel legyen. Nem ezt nem hagyom! 
- Ez lesz a legjobb! 
- Tudom, de szeretem! - suttogom 
Zayn halványan rám mosolyog majd a cuccaimmal kimegy. Leülök az asztalhoz majd egy lapra írni kezdek.

Louis ha ezeket a sorokat olvasod akkor már nagyon messze fogok járni. Tudom haragudni fogsz rám viszont nem tehetek mást. Nem akarom, hogy a bandát, barátaidat, családodat miattam elhanyagold. Csak teher vagyok itt így elmegyek. A srácokkal nem beszéltem sokat még is hiányozni fognak. Te pedig annál jobban. Iszonyúan fáj, hogy el kell mennem, de muszáj. Ha megszületik a kisbaba küldök róla egy képet mert tudom, hogy látni szeretnéd. Azt tudnod kell, hogy szeretlek. Igen elmondtam. Beléd szerettem ezért is kell elmennem. Mások vagyunk így nincs közös jövőnk. Így lesz a legjobb. Felejtsetek el. Remélem majd ha túlléptem rajtad majd találkozunk. Fogok a kicsiről rólatok mesélni neki és én sem foglak elfelejteni titeket. Szeretlek.                                                                                    xx. Anna 

 A levelet otthagytam az asztalon majd könnyes szemmel lépkedtem le. Borzalmasan érzem magam, de ez a legjobb döntés amit tehettem. Amíg a reptérre értünk végig zenét hallgatva sírtam ahogy a repülőn is. 
- Anna ez nem megoldás! - zökkent ki Zayn a gondolataimból - Fájni fog, de lépj túl rajta. Új életet kezdhetsz.
- Tudom és iszonyú hálás vagyok neked! 
Szorosan megölelem amin meglepődik, de visszaölel. A repülő út további részét végig hülyéskedtük. Zayn nagyon jó társaság és el tudja felejtetni velem amire nem akarok emlékezni. Mikor viszont a vállának dőlve próbáltam aludni a gondolataim megszállták a fejemet. Hulla fáradt vagyok, de egyszerűen egy percre nem tudom lehunyni a szemem. Bűntudatom van. A telefonomat kikapcsoltam és ki is fogom. Nem tudom meg e tudnám állni azt, hogy nem veszem fel a telefont ha Louis hív.

Louis Tomlinson

A srácokkal most értünk haza a buliból ami egy szóval mondva halál unalmas volt. Senki érdekes nem volt így hamar eljöttünk. Egy pohárral ittam így még józan is vagyok. Remélem Anna még fent van mert szeretnék vele beszélni. Nem tudom magamban tartani amit iránta érzek. Talán Eleanor iránt sem éreztem így mint ahogy most iránta. Tudom, hogy nem vagyok neki közömbös mert látszik rajta ezért is szeretném megkérni legyen a barátnőm. Soha nem voltam parázós, de most félek. Mi van a ha visszautasít. Én akkor nem tudom mit csinálok. Na, jó erre gondolni sem szabad. Idegesen tördelem a kezem majd belépek a szobába. Ahogy meglátom mi van ott ledermedek. Nem ezt nem teheti. Ilyen nincs. Kikerekedett szemekkel nézem az üres szobát. Nincsenek itt a cuccai. Elment. Lelépett. Idegemből belevertem a falba majd még egyszer és még egyszer. Nem érdekel, hogy a kezem felszakadt csak egy valami lebeg a szemeim előtt. Elment. Szemeimbe könnyek gyűlnek amik lefolynak az arcomon. 

- Mi van Louis? - kérdi Harry 

Abbahagyom a fal püfölését majd fájdalmas arccal nézek felé.

- Elment! - suttogom

Körbenézek a szobában mikor megtalálok egy levelet az éjjeliszekrényen. Ahogy olvasom a sorokat egyre jobban rám tör a sírhatnék. Szeret! Szeret és így is elment mert azt hitte teher. Pedig nem, egyáltalán nem volt az. És hol van az a messze? Hova mehetett? Talán Londonba? Nem mert oda kötik az emlékei. Franciaország? Nem, mert ott az anyukája lakott. Akkor hova mehetett? Kivel? Ekkor ugrott be, hogy kivel mehetett el. Zayn. Idegesen előveszem a telefonom majd azonnal megcsörgetem. Pár csengés után felveszi.

- Csá hav.......-kezdené, de leszarom amit mondani akar

- Hogy lehetsz ilyen gyökér?! - üvöltöm a telefonba - Miért vetted el tőlem? Szeretem még is elvetted! Ezt te is tudtad! Miért! Utállak te faszkalap!  - üvöltöm majd a telefonomat mérgemben a falhoz vágom 

- Louis visszajön!  - mondja Niall - Hiszen szeret!
- Nem! Nem fog! - nézek rá miközben könnyeim folynak - Zayn elvette tőlem örökre!

8.rész Pletykák, képek

Mióta rájötte, hogy szeretem próbálom kerülni, kevesebbet beszélni vele, elrejteni az érzelmeim. Bevallom hiányzik az érintése, de nem lehetek vele. El kell innen mennem különben nem tudom visszafogni magam. Fogalmam sincs hova megyek, de minél előbb el innen. Ma reggel ahogy felkeltem nem is csodálkozom, hogy nincs mellettem senki. Mostanában alig vannak itthon. Két hete talán egyszer láttam Louis-t míg a többiekkel minden nap találkoztam. Fogalmam sincs mi van Louis-al, de így legalább el tudom kerülni. Úgy döntöttem ágyban maradok mert nem éreztem olyan jól magam. A telefonommal lefényképeztem a hasamat majd végigsimítottam rajta. Halványan elmosolyodtam és már gondolatban azt terveztem ahogyan a kisbabámat a kezemben tartom. Hirtelen kinyílik az ajtó majd egy mosolygós Louis jön be. Istenem az a mosoly. Nem gondolhatok ilyenekre. El kell őt felejtenem. Na ezért kell innen elmennem.
- Szia! - köszön - Készülj mert jössz velünk!
- Hova? 
- Hol marad az úgy hiányoztál drága egyetlen Louis-om? - kérdi nevetve majd folytatja mielőtt meg tudtam volna szólalni - Elsőnek interjúra megyünk utána koncert majd bulizni. Előtte viszont nézz fel netre. Készülj fel amiről kérdezni akarnak.
Mire megszólaltam volna ki is ment. Ez könnyen ment. A laptopomat az ölembe tettem majd beírtam a keresőbe a "One Direction" -t majd kiadott egy csomó képet rólam és Louis-ról. Arról megy a találgatás, hogy Louis-nak gyereke lesz, tőlem mint az új barátnőjéről. Ó, Istenem! Ezen nem tudtam nem nevetni. A fejemet fogtam olyanokat írtak. Mikor elolvastam egy cikket annyira elkezdtem nevetni, hogy a könnyeim kicsordultak. Kinyílt az ajtó majd megint Louis jött be.
- Mi ennyire vicces? - kérdi
- Ezek a cikkek feldobták a napomat! Komolyan vicc az egész!
- Vagyis nem érint rosszul meg ilyenek? - kérdi mire megrázom a fejem és kérdőn nézek rá - Akikkel voltam lányok azok mind felkapták a vizet és azonnal kérték leszedetni a képeket és a cikkeket!
- Én csak röhögni tudok rajta! - mondom hatalmas vigyorral a képemen - Amúgy van ennek még jobb oldala! - mondom amit most ő nem ért - Megnőtt a követőim száma!
- Hülye!
- De ne vedd komolyan. Nem érdekel a hírneved! - mentegetőzöm mert nem szeretném ha félreértené 
- Tudom! Te más vagy!  - fekszik be mellém az ágyba majd a képeket kezdi nézegetni majd egyre rákattint - Ez egész jó lett

Az összes közül ez a legfélreérthetőbb. Elnevettem magam majd megnéztem a  többi képet. Néha beleolvasgattam a cikkbe amitől néha elkapott röhögőgörcs. 
- Hihetetlen vagy! De öltözz.
- Ok! 
A szekrényben kezdtem kutatni valami normális ruha után. Elővettem egy szoknyát, egy fekete felsővel amit felkaptam magamra nem foglalkozva Louis-al, de azonnal le akartam kapni magamról, de valaki megakadályozta. Méghozzá Louis. 
- Miért akarod levenni?
- Borzalmasan áll! - nézem magam a tükörben 
- Szerintem gyönyörű vagy! Le ne vedd! - suttogta fülembe amitől kirázott a hideg - Csak ne vegyél fel magassarkút! 
- Miért? 
- Mert szeretem ha kicsi vagy! - nevet
- Tudod az ágyban mindenki egy magas! - ezzel meglephettem, de ez volt a célom
- Ezzel célozni akarsz valamire? 
- Én nem! Csak elmondtam amit tudok! - vonok vállat
- Ahha! Mióta lettél te ilyen kis perverz?!
- Mióta terhes lettem! Mielőtt nem volt bennem egy gyerek minden hétvégén részeg voltam és mindig más pasit fektettem le. Most pedig? 5 hónapja senkivel sem voltam! - rázom a fejem
- Majd bepótoljuk! -  csókolja meg a nyakamat
- Megszülethetne már ez a gyerek!  - fordulok meg Louis karjai között a tükör felé - Soha életemben nem voltam még ennyire nehéz mint most! - grimaszolok
Ha azt mondanám, hogy kövér vagyok a gyerekemet is sérteném. Nem kövérnek tartom magam csak nem szépnek. 
- Ne butáskodj már! - nevet Louis a nyakamba - Még így is jó ha eléred a hetven kilót, de szerintem nem vagy annyi sem!
- Én így több mint egy mázsa vagyok! - mondom szomorúan
- Te hülye vagy! - nevet ki Louis - Amúgy az jó mert akkor elbírok egy mázsát! - kap fel hirtelen a kezébe
Szorosan fonom karjaim nyaka köré nehogy leejtsen. Csak vigyorog rajtam majd elindul velem. 
- Ki ne menj a szobából! - mondom mérgesen
- Miért is?
- Mert kint van a seggem! 
- Nem baj! - ment ki 
- Louis! - sikítom mikor elkezdett futni 
A többiek nevettek rajtunk Liam pedig képet csinált.
- Liam ki kirakod megöllek!
- Nyugi nem rakom ki a formás kis segged! - nevet mire felmutatom a középső ujjam
- Tegyél már le! - mondom 
- Had gondolkozzam! - mondja - Nem!
Elröhögöm magam majd inkább  beletörődöm a sorsomba. Miután kijátszottuk magunkat és a többiek is elkészültek elindultunk az interjúra. Nem tudom miért  kell nekem is benne, de nem baj. Másfél óra múlva a fiúk felmennek az emelvényre majd leülnek a kanapéra. Louis rám mosolyog amit viszonzok. Majd elkezdődött az interjú. Elsőnek az albumról, dalokról, klipekről, turnéról kérdezgetnek majd rátérnek a fiúkra. Mindenkit végigkérdeznek a magánéletükről. A legvégére hagyják Louis-t ugyanis neki szánják a legtöbb kérdést.
- Na, és Louis ki az a lány akivel már hónapok óta látunk. Nem mellesleg a lány terhes is! A te gyermekedet hordja a szíve alatt? - kérdi a műsorvezető
- Az a lány nagyon közel áll hozzám. Sajnos nem tőlem van a gyermek, de segíteni fogok neki mindenben. 
- Vagyis szerelmes vagy a lányba? Együtt vagytok?
- Nem vagyunk együtt, de őszintén mondom nem bánnám. Nem mondhatnám azt, hogy szerelmes vagyok viszont nem közömbös!  
Hatalmas vigyorral bámulom őket, de közben össze vagyok zavarodva. Azt jelenti, hogy lehet köztünk valami? Nem az nem lehet! Hiszen Louis ő, ő én pedig én. Teljesen mások vagyunk. Lehet nekem sem közömbös, de neki túl sok dolga van nekem pedig a gyermekemet kell majd felnevelnem. Azt veszem észre, hogy Louis itt áll előttem.
- Gyere! - ragadja meg a karom miközben én semmit sem értek
Mi van? Minek visz fel az emberek, kamerák elé? Ennyire elbambultam volna?
- Had mutassam be Anna Higgins-t! - ültet az ölébe ugyanis máshol nincs hely
- Örülök Anna! - mondja a műsorvezető - Feltehetek pár kérdést? 
- Persze ha nem személyes! - mondom - Azokra nem szívesen válaszolnék! 
- Rendben! - bólint műmosollyal az arcán - A neved Higgins? A One Direction volt menedzserének lánya vagy?
- Igen! - bólintok egykedvűen
- És hogy kerültél a fiúkhoz?
Na, most ezt mondjam el? Nem, burkoltan kell elmondanom. Louis a derekamat erősebben szorítja jelezve, hogy segít ha kell. Megráztam a fejem majd összeszedett gondolatokkal válaszoltam.
- Egy nap kaptam egy hírt amitől el kellett költöznöm Paul-hoz. Mikor megtudta, hogy terhes vagyok letagadott így a fiúknál lakom mivel utcára rakott volna. Mivel a fiúk ilyen jó fejek befogadtak! - mosolygok 
- Ezt sajnálattal hallom! Min vesztetek össze Paul-al!
- Azt hitte Louis-tól van a gyerek amin besértődött és nem hallgatott végig. Persze miután megtudta ki akart békülni, de engem már nem érdekel!
- És azt meg tudhatjuk ki a gyermek apukája? 
Hirtelen megdermedek. Az....az. Nem is tudom mit gondoljak. Ahogy jönnek az emlékek a szemeimet könnyek lepik el. Az este amikor megerőszakoltak, mikor megtudtam a családom halálát, apám lekurvázott, letagadott. Összevisszaság uralja a gondolataim. Mindenhol csak emlékek vannak. Rázom a fejem, de semmi. 

Louis Tomlinson

Tudtam, hogy nem kellett volna felhoznom. Egy rossz kérdés és már is hívhatom a mentőket. Sokkot kapott vagy nem tudom, de rázza a fejét, sír, sikít, rángatózik. Hátul vagyok vele és várjuk az orvosokat. Én mondtam nem akarom bemutatni, de a nő csak erősködött. Miért nem értette meg? Elmondtam volna amit szabad és ami ha nem is teljesen, de tartozik rájuk. 

- Anna! Anna! - szólítgatom miközben simogatom arcát - Nyugodj meg! Semmi baj nincs! Nincs itt az az ember! - suttogom 

Egy kicsit lenyugszik majd hirtelen zokogni kezd! Ölembe húzom majd nyugtatóan simogatom hátát. Ha nem lenne terhes már lehet agyon drogozta, itta, bulizta volna magát. De nem. A gyermekért megtette, pedig el is akarta vetetni. Nagyon tisztelem ezért. Szerintem én is segítettem neki, de ebben nem vagyok biztos.

- Louis nem tudom felnevelni! Ha majd rá nézek csak ő fog eszembe jutni! - suttogja maga elé miközben tűt szurkálnak  a kezébe 

- Dehogynem! Anna erős vagy! A kisbaba rád fog hasonlítani!

- És ha az apjára?

- Akkor rám! - vonom meg a vállam ami igaz

- De benne lesznek apád vonásai!

- Amik az enyém is! Ha rám tudsz nézni a babára is! Hope erős vagy nem roppanhatsz össze. Szüksége lesz rád a gyereknek. 

- De borzalmas anya leszek! - zokog fel - Nem tudok semmit a gyerekekről!

- Figyi! Hétvégén elviszlek anyumhoz! Kérj tőle tanácsot benne bízhatsz!

- De ő a te anyukád!  - suttogja 

- De tud tanácsot adni! 5-en vagyunk tesók van tapasztalata! - mosolyodom el

Hope nem mond semmit amit igennek veszek. A nyugtatók hatni kezdenek így fejét vállamra téve bealudt. Felkaptam majd egy fekete terepjáróval haza vittem. Viszont amíg koncert van mit csináljak?  Egyet tehetek! Felhívom Zayn-t. Nem tudok mit tenni. Ő volt az aki a X-Factor-ban mondta nem lesz bandában! Szóló énekes lett viszont úgy tudom most itt van a városban. Előveszem a telefonom majd felhívom. A negyedik csöngésre veszi fel. 
- Szia! - hallom meg álmos hangját, remélem nem keltettem fel
- Szia, Zayn! - köszönök - Lehet egy nagy kérésem? 
- Attól függ!
- Van itt nálunk egy lány. Eszméletén kívül van és nem akarom egyedül hagyni viszont koncertünk van! Nem tudnál átjönni? 
- Mi a cím?
- A New York-i 1D villa! - nevetek fel - El sem tudod képzelni milyen hálás vagyok!
- Ok! 10 perc!
Zayn nem hazudott. 10 perc múlva jött be az ajtón. Már magyarázkodtam volna, de annyit mondott "Húzz a rajongóidhoz majd később pofázol" ezzel rám vágta az ajtót. Életemben ennyire nem vártam még a koncert végét. Sajnálom a rajongókat, de az az autogram osztáson ott sem maradtam. Majd bocsánatot kérdek tőlük azt kész. Komolyan így is örülök, hogy Zayn vigyáz Anna-ra. Az autóba beszállva padlógázzal mentem hazáig nem érdekelve ha megbüntetnek. Besprinteltem a házba majd a nappaliba mentem. Zayn a távirányítót nyomkodva nézte a tv-t. 
- Nyugi semmi baja nem lett a hercegnőnek! Körülbelül 10 perce zavartam vissza aludni. Hulla fáradt! - kuncog
- Kösz haver! - vágódok le mellé - Sietsz vagy maradsz még? A srácok olyan 1 óra múlva jönnek! 
- Ha nem gond dumáljunk!
- Nem! Hozok sört!
Jó volt beszélgetni Zayn-el. Évente ha háromszor találkozunk plusz a díjátadókon, de nem vagyunk azok az öri barik. Sajnáltam, hogy nem lépett be a bandába, de inkább az mint, hogy rosszul érezze magát. Rengeteget megtudtam róla és végre jó volt normálisként viselkedni. A fiúk is hazajöttek majd Zayn-t letámadva ugrottak mindkettőnkre. Engem miért kell megölni? Késő estig szórakoztunk így Zayn-t nem engedtük el hanem betettük Liam szobájába aki a kanapén aludt. A szobámba ahogy beléptem rögtön elmosolyodtam. Anna az egész ágyon elterülve aludt egy szál pólóban és bugyiban. A takaró le volt róla csúszva míg a pólója kicsit (majdnem kilátszik a melle) így rálátok lapos hasára. Miután lezuhanyzok mellé fekszem majd hamar álomba is merülök.

7.rész Rájöttem......

Anna Higgins

A pocakom egyre jobban nő így egyre nehezebben bírom. Louis teljes mértékben mellettem áll aminek egy részem örül a másik nem. Miért? Mert kezdek gyenge érzelmeket táplálni iránta. Nem akarok szerelembe esni mert akkor sebezhető lennék.  Mióta apámat letagadtam azóta nem is beszéltem vele és nem is akarok. A fiúk találtak maguknak új menedzsert aki megengedte, hogy a  fiúkkal menjek. Elégég jó fej pasi. A harmincas éve közepén járhat, ért a munkájához és nagyon jó fej. A fiúk már elkezdtek készülni a turnéra így keveset vannak itthon. Vannak interjúk, fotózások meg ilyenek. El akarnak rángatni, de nem akarok aggatni. Ők mondják nem aggatnék, de nem akarok botrányt kelteni. A rajongók így is ki vannak borulva. A kórházas eset után próbáltam erős lenni, de lelkiekben totál össze vagyok törve. A gyerekemnek mit fogok mesélni milyen voltam? Mit tettem az első randim előtt (ami nem volt), vagy mikor megismertem az apját. Ilyenekről nem tudok neki mesélni. Lehet, hogy fiú lesz aki ezekre nem kíváncsi, de akkor is. 17 éves vagyok nincs még miről mesélnem neki. Mit fogok neki mondani hol vannak a nagyszülei? Az unokatestvérei (amik az apai ágamról vannak, de mivel Paul a gyerek közelébe nem fog menni cseszhetem), meg ilyenek. Nem akarok itt lenni a fiúknál, de Londonba nem megyek vissza. A másik ami miatt lelkiismeret furdalásom van, hogy el akartam vetetni. Hogy juthatott ilyen az eszembe? Már most szörnyű anya vagyok.  A mai nap talán normális nap lesz. Louis azt mondta elvisz baba ruhát meg mindenféle cuccot vásárolni. Reggel (mint mostanában mindig) megint mellettem aludt. Kikeltem az ágyból majd ruhát kerestem. Meg is találtam a megfelelő szettet. Mivel most már nem nagyon férek bele a felsőimbe így nekem sem ártana pár ruhát vennem.



Lehet kicsit elegáns ruha, de mást nem találtam. Két kar ölelte át a derekam majd egy puszit kaptam a nyakamra. 
- Jó volt arra felkelni, hogy egy szál bugyiban állsz előttem miközben nekem pucsítasz! - kuncogott nyakamba amitől tetőtől talpig vörös lettem - De kis elegáns vagy. Kinek akarsz tetszeni?
- Senkinek csak más ruha nem jön rám. Haspólót nem veszek fel ugyanis abból a fél mellem kint lenne meg nem szeretnék megfázni.
- Az első opció nem lenne olyan rossz. Majd ha haza jöttünk.
- Hülye! 
Megfordultam karjaiba így szemtől szemben álltam vele. Hirtelen ötlettől karjaimat átfontam nyakán majd fejemet vállára hajtottam. Nem akartam szorosan megölelni mert akkor összenyomom a hasam. Louis keze derekamon voltak ami lejjebb csúszott a fenekemre. Belekuncogtam nyakába amitől kirázta a hideg. Erre erősen belemarkolt fenekembe amitől nyakába nyögte.
- Ne játsz a határaimmal!
- Játszhatok mert nem tehetsz semmit még minimum 4 hónapig! 
- Basszus! - mondja mérgesen majd szemei felcsillannak - Azt nem tiltja semmi, hogy te ne csinálhatnál semmit! Vagy, hogy tapizni nem szabad! - simogatja a seggem
- Nem fogok csinálni semmit! És mondtam már, hogy ne tapizz! - nyögtem ahogy erősen markolt meg
- Ez nem meggyőző! - kuncogott - Majd ha hazaértünk folytatjuk.
- Nagyon vicces!
Elköszöntünk a fiúktól majd elmentünk egy plázába. Kerestünk egy baba boltot ahol izgatottan választottam a ruhák között. A feliratokon nagyon nevettem. Viszont találtam két nagyon jó ruhát. Az egyik:

A másik pedig:


Ez a kettő tetszett legjobban. Vettem még bodydikat, meg három  pár baba cipőt. Louis vette meg az alap dolgokat. Pelenka, popsitörlő, hintőpor stb. 
- Megvesszük együtt a többi cuccot? - kérdi félénk mosollyal Louis mire egy hatalmasat bólintok
Egész nap tök jól elvagyunk. Rengeteg mindent tudtam meg most róla. Én is sok mindent meséltem neki. Elmondtam hogyan kerültem Londonba, milyen voltam gyerekkoromban meg ilyenek. Jót nevettünk egymáson. Mint mindig valami most is közbe jött. Ez nem más mint csomó paparazzi és rajongó. Miért mindig minket találnak meg? Louis gyorsan behúzott egy mosdóba ahol bezárkóztunk egy férfi WC-be. Micsoda romantikus hely. Halkan kuncogtam ahogy szorosan Louis-on voltam ugyanis nagyon kicsi itt a hely. Megfogtam majd feltérdeltem a lehajtott üllökére és magamban azon imádkoztam nehogy leszakadjon. Nem is ez volt a fő gond. Hanem Louis. Előttem állt így egy szintben volt az arcom a "Kis Tommo"-val. Ahogy felnéztem rá ő is majd egy perverz vigyor ült ki arcára. Hallottam ahogy pár újságíró (????!!!!!) bejött így gondoltam kicsit szórakozunk. Kigomboltam Louis nadrágját, lehúztam az alsójával így szembe találtam magam nem kis méretével. Nyeltem egy hatalmasat majd kezemet elkezdtem mozgatni. Majdnem felnyögött ami elárulta volna, hogy itt vagyunk, de visszafogta magát. Légzése szapora lett, egyenletlen. Én csak vigyorogtam majd gyorsítottam a tempón. Már a csúcs szélén volt mikor az újságírók kimentek én pedig azonnal abbahagytam. Felnyögött majd mérgesen nézett rám.
- Ha már elkezdtél valamit be is fejezhetnéd! - lihegi mire rákacsintottam majd végignyaltam egész hosszán
Rögtön a padlóra is élvezett egy hatalmas nyögés kíséretében. Mint aki jól végezte dolgát kiszökdeltem a férfi mosdóból majd megvártam Louis-t. Ő mérgesen nézett rám én pedig ártatlan tekintettel bámultam rá. 
- Ezt vissza kapod még! - suttogta fülembe 
Három óra múlva babakocsival, bútorokkal (amik befértek a kocsiba a többit kihozzák holnap), pelenkázóval, ruhákkal meg meg mindenféle cuccal ami kell. Alig tudtunk bepakolni a kocsiba, de megoldottuk. Mikor hazaértünk a fiúk nem engedtek pakolni így a ruhákat bevittem a szobánkba majd néztem ahogy pakolnak a szobába. 
- Hogy tudtatok ennyi cuccot hozni a kocsiban? - kérdezte Niall
- Nem tudom. Csak bepakoltunk! - mondom  vállat vonva
A nap további részét én azzal töltöttem, hogy a babaszobát tervezgettem Louis-al. A többiek vigyorogva néztek minket csak nem tudom miért. Lehet kicsit ötbbet érzek Louis iránt amit ő soha tnem tudhat meg, de attólmiért kell ránk vigyorogva nézni. Úgy tekint rám mint egy barátra aki csak a nyakán van. Mondjuk a mai nap után nem biztos, hogy kevés érzelmet táplálok Louis iránt. Ahogy mosolygott, ölelt, puszit adott az arcomra, amit csináltam a mosdóban, mennyi a közös bennünk. Ahogy Louis-ra gondolok egy érzés jut róla eszembe. A szerelem. Rájöttem szerelmes lettem Louis Tomlinson-ba. 

6.rész Hírek!

Anna Higgins

Komolyan nem értem Louis-t. Miért akar nekem segíteni? Nem értem. Tegnap egész nap ezen gondolkoztam. Viszont amit tegnap este mondott az.....azon nem tudtam nem röhögni. Mikor pedig mondta, hogy komolyan mondja nem tudtam szóhoz jutni. Kitalálta ha megszületik a baba (hat-hét hónap múlva) tartsak velük a turnéra mint táncos. A baba nem aggatna és amíg meg nem születik akkor is velük tarthatok. Legfeljebb egy kicsit segítenék Lou-nak a sminkesnek. Ez ahogy van nevetséges. Louis azt mondta gondolkozzak. Nemsokára indulnak turnéra miközben filmet forgatnak majd. Mivel szeptemberre megszületik a baba (ma megyek ultrahangra)  így vele kell majd mennem. Louis már most tudja, hogy vele megyek a premierre. Nagyszerű. Biztos ki fog derülni, hogy gyerekem lesz, de mit fognak mondani ha megkérdezik ki az apja. Na mindegy. Ma reggel ahogy felkeltem kezdtem izgatott lenni, hogy milyen nemű gyermekem lesz. Felvettem egy talán elfogadható szettet majd a fürdőbe mentem.




Kevés sminket tettem fel magamra viszont a piercingjeim betettem.  11-re van időpontom most pedig 10 óra van így még tudok valamit reggelizni. Mindenki lent volt és éppen reggelizett.
- Mi a reggeli? - kérdeztem
- Palacsinta, gofri, pirítós! - sorolta Niall miközben evett
Leültem vettem magamhoz 3 (!!!!!) palacsintát amit jól megkentem nutellával majd a hűtőből elővettem a tejszínhabot majd elkezdtem enni. A fiúk mosolyogva néztek csak nem tudom  miért. Lehet mostanában ez a legtöbb kaja amit letuszkolok a torkomon, de attól még nem kell ennyire meglepődni. Mikor megkajáltam, elpakoltam Louis-hoz fordultam. 
- Megyünk? 
- Persze!
- Anna nélkülem mész ultrahangra? - kérdezte szomorúan Niall
- Következőnek aki akar jöhet!
- Szuper! - mondta Harry
Louis átölelte a derekam és így vezetett ki. Hallottam a többiek sutyorgását, de nem érdekelt mit mondanak. Ahogy kiléptem ledermedtem. Louis erősebben szorított magához mert tudta ha nem fogna már összeestem volna. Előttem Paul állt egy motor kíséretében. Nem is akár milyen. Ilyet szerettem volna mióta tudom az eszem, de nem hat meg. Elegem van belőle.
- Mit akarsz? - kérdem ridegen
- Beszélni! És hoztam ajándékot! Tudom, hogy ilyet szeretnél
- Nem akarok veled beszélni és tőled meg nem kell! 
- Anna.....
- Nincs Anna! Nem akarok veled beszélni! - kiabálok rá - Kidobtál az utcára, letagadtál, lekurváztál! Mit akarsz még mondani?
- Sajnálom! Költözz át hozzám! 
Ahogy ezt a mondatot kimondta elröhögtem magam. A hasam fájt olyan szinten elkapott a nevetés. Mikor lenyugodtam letöröltem a könnyeim majd rá néztem.
- Jó vicc volt! Előbb megyek híd alá mint hozzád! - mondtam - De ha most megbocsájtasz mennem kell orvoshoz! 
- Beteg vagy? - kérdi aggódva amin gúnyosan elmosolyodom 
- Szánalmas vagy!  - röhögöm képen - Nem! Terhes vagyok! 
- Ettől a gyökértől! - mutat a mellettem lévő srácra
Ahogy ezt kimondta közelebb mentem hozzá majd ököllel behúztam neki. Nem hagyom, hogy így beszéljen Louis-ról.
- Ő ez alatt a két és fél hónap alatt többet segített nekem mint te egész életedben! Ne mert őt leszólni. 
- De harcias vagy! - mondja miközben vérző orrát fogja - Ezzel viszont elintézted azt, hogy a bandának ne legyen menedzsere! 
- Amúgy is le akartunk váltani! - szólal meg mögülem Louis - Bunkó vagy, parancsolgatsz mintha a kutyáid lennénk, borzalmasan állítod össze a turnékat. A legfőbb ok pedig az, hogy borzasztó ember vagy.
- Rohadjatok meg mindannyian! - azzal beszáll az autójába majd elhajt
A fejemet fogva ülök le. Szörnyű ember vagyok. Megfosztottam a One Direction-t a menedzserétől.
- Anna nem a te hibád! Utáltuk apádat!
- De az én hibám! Ha nem jövök ide akkor nincs ez! 
- Ne törd magad. Viszont most gyere mert elkésünk!
Negyed óra múlva már a kórházban vártunk az orvost. Egész végig a gondolataimba merültem. Még mindig egy kérdés van a fejemben. Mihez fogok kezdeni magammal és a gyermekemmel. Hirtelen egy nővér hangja rántott vissza a való életbe. Kicsit izgatott voltam a gyermek nemétől amit Louis is észrevett. Ahogy beléptem az orvos felfektetett egy ágyra, felhúztam a felsőm majd vártam, hogy rám kenje azt az átlátszó zselét. Louis végig a kezemet fogta ami óriási önbizalmat adott.  A doki elkezdte mozgatni azt a valamit a hasamon így a kijelzőn látszódott a kisbaba. 
- A gyermek egészséges, és ahogy látom lány lesz! - mondta a doki miközben valami papírt bámult - Ez nem 100%. Az anyukák általában megérzik milyen nemű lesz a gyermek ami be  is szokott igazolódni! - mondta mosolyogva - Kérnek képet?
- Igen! - vágtuk rá egyszerre Louis-al 
- Rendben! Letörölheti a zselét! - adott a kezembe egy törölközőt amivel leszedtem 
Lehúztam a felsőm majd felültem. A doki valamit ügyködött majd a kezünkbe nyomott egy egy képet. Gyönyörködve néztem a képen a kisbabát. Ezt a kis csöppséget kell felnevelnem. Valahogy csak megoldom!
- Anna! - szólt Louis - Menjünk!
Bólintottam majd a képet nézegetve kiléptem a rendelőből. Ahogy kiértünk a kórházból hirtelen rengeteg fotóst, újságírót, rajongót láttunk magunk előtt. Valaki beköpött. Basszus! Louis szorosan húzott magához miközben eldugta az ultrahang képét a zsebébe. Kezemmel takartam az arcom miközben fejemet majdnem Louis mellkasán tartottam. Nagy nehezen tudott utat törni, de néha muszáj volt megállnunk mert rosszul lettem!
- Louis nem bírom! Rosszul vagyok! - suttogtam, az ájulás szélén állva 
Hirtelen felkapott a kezébe majd betett az anyós ülésre. Mérgesen zárta be a kocsi ajtaját, de nem tudott és nem is mert elindulni. Elővette a telefonját beszélt pár percet majd letette!
- Anna! Mindjárt jönnek a biztonságiak egy orvossal! 
Ahogy kinéztem a szélvédőn elszörnyedtem. Mindenhol embereket láttam. A kórház épületét alig láttam. A karom nagyon fájt mert próbáltak berántani a paparazzik. Hallottam a rendőrautó szirénázását  így oszlott is a tömeg. Pár hústorony az autótól elküldte az embereket, de én már nem nagyon láttam annyira rosszul voltam. Hányingerem volt, mindenem fájt, alig láttam, szédültem. Valaki kivett a kocsiból majd megint elindultunk a hatalmas épületbe, de mikor beléptünk az épületbe elragadott a sötétség.

Louis Tomlinson

Még ha egy énekes kiakad a paparazzokra az egész világ fel van háborodva. Most ne legyek ideges? Anna rosszul lett a tömegben és nyugtatni akarnak. Hülyék ezek? Annyira elegem van már néha ezekből a szívtelen dögökből. Egy órája bent van Anna, de senki nem mond semmit. A fiúkat meg nem engedik ide így itt maradtam két hústornyal plusz két zsaruval akik nyugtatni akarnak. Engem ne nyugtassanak. Küldjék el ezt a sok bunkót, hogy haza tudjak menni. Hirtelen kijött Anna dokija mire rögtön elé ugrottam.

- Mr.Tomlinson! 

- Mi van Anna-val?

- Nem tudtunk róla, hogy klausztrofóbiás. A rengeteg embertől lett rosszul, lement a vérnyomása is. Reméljük, hogy ettől a kisbabának baja nem lesz, de ez nem biztos. Kifejlődtek már a végtagjai, de rendellenesség vagy fogyatékosság is közbe jöhet!

Sokkot kaptam ezektől a mondatoktól. Anna összeroppan ha ezeket megtudja. Kezdett megbékélni azzal ami van erre jön még rosszabb, de a doki még nem fejezte be.

- Viszont a kisasszonynál is lehet ilyen probléma. Lehet a gyermek nem veszi be akkor Anna-n fog kijönni ez a probléma. 

Komolyan ilyen nincs! Anna ha ezt megtudja. Ó istenem, hogy fogom neki ezeket elmondani. 

- Ez a rendellenességi "mozgalom" most van így ma fog kiderülni kin fog csattanni a betegség!

Ez nem lehet igaz! Nem történhet meg! Öklömmel teljes erővel a falba vertem amire a két rendőr megint nyugtatott.

- Húzzanak már innen a faszomba! Engem nem kell megnyugtatni! Küldjék el a sok gerinctelent haza had tudjak haza menni! - üvöltök rájuk

A falat kezdem verni viszont mikor hirtelen reccsen egyet a kezem rögtön abba hagyom. Baszd meg! Eltörtem a kezemet. Nem is akárhogy. A középső és mutatóujjam csontja felugrott és rohadtul fáj. A hústornyok rögtön hívtak egy orvost így mehettem a gipszelőbe. Nem akartam menni mert Anna mellett kellett volna maradnom, de elrángattak oda. Fél óra alatt készen voltak. Nem akarom kifejezni mennyire fájta ahogy a törött csontot visszatették a helyére. Elképzelni nem lehet. Viszont ez most rohadtul nem érdekel. Kirontottam a teremből Anna-hoz aki már a padon ült. Ahogy meglátott hirtelen mérges lett, de ahogy a kezemre nézett eltorzul majd aggódóan nézett rám. Ahogy hozzám ért szorosan megölelt én pedig pillanatnyi sokk miatt pár másodperccel később öleltem csak vissza.

- Louis nem tudok menni! - suttogta 

- Mi? - kérdem értetlenül

- A doki mondta, hogy tudsz a betegségről és, a kisbaba kilökte, de így ráment valami izmomra így úgy megyek mint egy fogyatékos! - zokogott fel

Mellkasomra tette a fejét én pedig megnyugtatóan simogattam. Nem tudom melyik a "jobb". Ráment volna a kisbabára vagy így, hogy Anna nem tud egészségesen járni. 

- Te mit csináltál? - kérdezte

- Lyukat vertem a falba! - vontam meg a vállam

- Miért? - kérdezte ártatlanul 

Olyan cuki volt így. Kiskutya szemeivel ahogy nézett mindenkit elvarázsolt volna. Ajkaira pillantottam ami után ő is ezt tette. Hirtelen ajkaimra tapadt ami meglepett, de visszacsókoltam. Felemelő érzés volt a karjaim közt tartani. Kezeim derekán voltak míg ő az övéit nyakam köré fonta. Egyik kezemet lejjebb vezettem formás fenekére amit megmarkoltam. Számba nyögött amin elmosolyodtam. Nem akartam tőle elválni mert akkor meg kellene ezt a helyzetet magyarázni. Mikor már majdnem elvált beleharaptam ajkának azon részébe ahol a piercingje van. Olyan szexin állnak neki. 

- Három-egy! - suttogta ajkaimra amin felnevettem

Blog Trailer-e!!!

Trailer

Remélem tetszeni fog (már aki megnézi). Sokat dolgoztam vele attól függetlenül, hogy rövid a video. Életemben először vágtam össze videot úgyhogy nézzétek el a hibákat.

5.rész Dühkitörések

2 hónapja vagyok itt a srácoknál. Minden napot utálok amit itt kel töltenem. Paul alig szól hozzám, Louis-al megöljük egymást, állandóan rosszul vagyok, utálom, hogy nem cigizhetek nemhogy még drogozzak.  Utáltam, hogy terhes vagyok most már viszont kezdek megbarátkozni a helyzettel. Ha mondjuk nem olyan embertől lenne a gyerekem akit utálok és tönkre tette az életem akkor talán még az elején izgatott lettem volna és pár évvel később lenne. Na, úgy már jobb lenne, de így. 17 évesen itt vagyok két hónapos terhesen, pasi, barátok, család, munka nélkül. Most itt csövelek egy híres fiú bandánál mert apám ki nem állhat, de legalább nem tettek utcára. Akkor nem tudom mit kezdtem volna magammal. Ahogy most sem tudom mit csináljak. Kétségbe vagyok esve. Legalább Paul nem utálna ennyire. Minden nap a szobámban vagyok (ami Louis-é, de kénytelenek vagyunk osztozkodni mert a legtöbb fiúnak barátnője van vagy alakul valami és a vendégszobát ellepik a cuccok) és gondolkozom, sírok vagy a fürdőbe rohangálok hányni.  Ma viszont eléggé megváltozott a véleményem mindenkiről.
Reggel ahogy felkeltem annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról. Nem szoktam meg, hogy Louis-t találom magam mellett. Mindig később fekszik le és előbb kell fel. Most pedig itt van ami a frászt hozta rám. Hatalmas durranással érkeztem le a földre miközben sikeresen bevágtam a csuklóm meg a fejem.
- Te mi a szart csinálsz? - kérdezi álmosan Louis
- Megijesztettél?
- Ennyire nem lehetek ronda reggelente! - röhögött fel
- Nem! Nem szoktam meg, hogy mellettem vagy! - vontam meg a vállam
- 2 hónapja veled alszok! - mondja kérdőn
- Ja, de mindig később jöttél be és előbb keltél fel! Ma viszont sokáig aludtál amivel a frászt hoztad rám!
- Ahha! - dünnyögte majd fejét párnájába rejtette amin kuncognom kellett
A telefonomat (amit Paul vágott hozzám egy laptop kíséretében) elővettem majd gyorsan lefényképeztem Louis-t. Hirtelen hátára fordult amivel engem majdnem hasba vágott. 
- Héj! - szólok rá felháborodva hasamhoz kapva
- Bocs! - mondta kiskutya szemekkel
Megráztam a fejem majd a szekrényemben (amit úgy kellett kikönyörögnöm mert nem akarta odaadni) kezdtem ruhát keresni. Éreztem magamon Louis tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Lehajoltam az alsó polchoz mire kuncogást hallottam. Megvan mi a baja! A pizsamám egy haspóló mini gatyával. Felmutattam a középső ujjam majd elkezdtem öltözni. Direkt nem mentem be a fürdőbe. Elkezdtem öltözni amit Louis előszeretettel bámult. Mikor megfordultam hirtelen két kezet éreztem a derekamon.
- Ezt direkt csinálod? - suttogta fülembe
- Mit? Én csak felöltöztem. 
- Nem tudtál volna több ruhát felvenni? - vezette le kezeit a pólóm végéhez majd végigsimított combomon
- Játszani akarsz Tomlinson? - fordultam vele szembe így arcunk nagyon közel került
- Játszunk! - kacsintott majd kezét levezette fenekemre amibe belemarkolt
Az érzésre felnyögtem ami belőle egy vigyort váltott ki.
- Egy-egy!
Füléhez hajoltam amibe beleharaptam. Férfiasan morgott egyet mikor a füle alá adtam egy puszit majd így haladtam lejjebb! 
- Kettő-egy ide! - nevettem fel majd felvettem a táskám és bementem a fürdőbe

Nyitva hagytam az ajtót majd elkezdtem betenni a piercingjeim. Kicsit bepucsítottam mert tudtam, hogy Louis néz. Megint mögém állt, de most teljesen hozzám simult.
- Ha tudnád milyen szexin állnak! 
Kuncogtam majd felé fordultam. Orrunk összeért amin mosolyogtam. Ajkamba haraptam ezáltal a piercingemet is. Louis felvezette kezét a melleimhez miközben a nyakamat csókolgatta. 
- Ne tapizz! - vágtam kezére amire felkuncogott 
Lesiettem az emeletről ahol rögtön a konyhát támadtam meg. Mosolyogva léptem be ami a fiúknak is feltűnt és.....és Paul-nak is. 
- Te min mosolyogsz? - kérdi ridegen
- Közöd? - kérdem félvállról 
- Van ugyanis a lányom vagy! Vagyis olyasmi! - mondta a végét halkabban, de tisztán értettem
- Te komolyan ezt merted mondani? - kérdeztem megemelve a hangom
- Mit? Azt, hogy nem vagy a lányom?
Megtette. Kimondta! És ő van felháborodva, hogy haragszom rá. Nem sírok mert nincs értelme csak fáj. Kezemet lendítettem, hogy pofon vágom, de meggondoltam magam. Nem érdemli meg. 
- Tudod mit Paul rohadj meg! - mondom neki a szemébe nézve majd a mögöttem álló döbbent Louis-t kikerülve felmentem a szobába
Borzasztóan szarul esett amit most mondott. Tudtam, hogy utál, de hogy ennyire? A lánya vagyok! A gyereke és ennyire utál? Letagad? Milyen az ilyen ember?  Most megfogadom soha nem fogom megbántani ennyire a gyerekem és mindig vigyázni fogok rá. Már csak azt kell eldöntenem mit kezdjek magammal.

Louis Tomlinson

- Paul te hülye vagy? - csattan fel elsőnek Liam - Most tagadtad le a saját lányod aki terhes! Ideköltöztetted magadhoz erre egyedül hagyod? Hogy fogja szerinted felnevelni az unokádat? Mi segítünk neki ha hagyja, de rád lenne szüksége, nem ránk!

- Engem akartok kioktatni? - horkan fel Paul - Nem érdekel ez a büdös kurva! 

Ahogy kimondta ezt a mondatot azonnal behúztam a menedzsernek. Nem mondhat ilyet senkire. Főleg nem a lányára. Milyen az ilyen ember? Paul az orrát fogva hátratántorodott. Nem érdekel kit ütöttem meg. Egy nőről beszélt így. 
- Hogy mondhatsz ilyet egy nőre főként a lányodra! - emeli meg a hangját Harry - A menedzserünk vagy, de nem viseljük el, hogy így beszélj egy nőről!
Olyan gyűlöletet láttam a szemeiben mint még soha. Eléggé kiborulnt. Mondjuk mindannyian ellenezzük a lányokkal való durva szavak használatát, bántalmazását stb. Én nem is szállok vitába Paul-al inkább megnézem Anna-t. Ahogy beléptem a szobánkba az ágyon ült hátát a falnak döntve és érzelem mentes szemekkel bámult előre. Nagyon para voltígy látni őt. 
- Anna! - szólítom meg halkan mire rám néz - Jól vagy?
- Nem, de most gondolkozok! - suttogta - El kellene vetetnem a babát! - olyan halkan mondta, hogy azt hittem képzelődök
- Felejtsd el! - borulok ki - Egy kisbaba áldás! Totál mindegy milyen körülmények között alakul meg! - mondom gondolkozva az utolsó részét a mondatnak 
- És ha megkérdezi majd hol az apja vagy a nagyszülei rokonai? Mit mondjak neki? Apád kinyírta az egész családunkat, majd megerőszakolt így lettél te drága gyermekem! Szerinted! - mondja kiabálva kétségbeesetten 
Látom, hogy nem szeretne ezekre visszaemlékezni. Leültem mellé majd magamhoz öleltem rázkódó vállát.
- Figyi Anna én segítek! Bármiben csak szólj!
- Nem erről van szó! Nem tudok elmenni dolgozni nincs miből felnevelnem a gyerekem! Nem csövelhetek itt nálatok örökké egy gyerekkel a nyakamon.  Nem tudom mit csináljak! 
- Segítünk! Most ütöttem le apádat hátha észhez tér. Ha pedig nem akkor lecseréljük!
- Mit csináltál? - emeli rám könnyekkel áztatott arcát, de még így is gyönyörűnek tartom
- Behúztam neki egyet! Nem szeretem ha nőkről úgy beszélnek ahogy most rólad! - mondom 
Nem is vettem észre arcunk milyen közel van egymáshoz! Hogy került ilyen közel hozzám? Anna lehajtotta fejét majd fejét mellkasomra téve álomba merült. Nem is csodálkozom rajta. Viszont valamit ki kell találnom. Nem hagyhatom Anna-t még jobban összezuhanni. Ma feltétlen beszélnem kell a srácokkal.

4.rész Hírek, Los Angeles, problémák

Anna Higgins

Mondtam tegnap a fiúknak a kórházban, hogy majd holnap (azaz ma) majd elmondhatják mit mondott a doki. Este szálltunk fel a repülőre és még mindig ott vagyunk. Mindenhol óceán, felhő van. Hirtelen Louis és Liam leül mellém én pedig kérdőn nézek rájuk.

- Elmondhatjuk mit mondott a doki? - kérdi Liam

- Ja! - bólintok 

- Terhes vagy! - fújta ki a levegőt

- Ez rossz vicc? Ez nem lehet igaz!

- Sajnos de!

Ahogy felfogom mit mondtak nem tudom mit is kellene reagálnom. Ki az apa hiszen senkivel sem voltam kivéve az aki meg..........Ne! Nem! Nem ez nem lehet. A férfi aki azt tette velem mint Felix. De ki tette ezt?

- Ki a férfi? - kérdem suttogva mert tudom tudják

- Troy Austin! - mondja Louis

Tátott szájjal nézek a mellettem ülő srácra. Azonnal felpattanok mert nem bírok annak az embernek senkijével egy légtérben lenni. Apa biztos tud róla, de most mit tegyek. Nem ölhetek meg egy magzatot azért mert ha az apjára gondolok fel tudnám akasztani magam. Nem fogom megölni azt már tudom, de akkor mit kezdjek vele? Az egész repülőutat ezzel töltöttem. Gondolkoztam mit is kezdjek magammal. Hogy fogom felnevelni? Készen állok én arra, hogy felneveljek egy kisbabát?  Nehéz kérdések.  Mikor leszálltunk a repülőről rögtön Paul-al találtam szembe magam.

- Melyik csinált fel? - kérdi kikerekedett szemekkel

Nem mondhatom el neki, hogy megerőszakoltak. Liam szerint lecsukták a férget így nem kell félnem. Viszont nem akarom elmondani neki. Lehajtottam fejem és egy nagyon jó ötleten törtem a fejem.

- Én voltam! - mondja egy ismerős hang amit remélem csak beképzeltem - Nagyon részegek voltunk és nem tudtuk mit csinálunk!

Kérdőn néztem rá mert nem értettem miért teszi. 

- Mit tettél? - kérdi Paul és látom képes lenne neki esni a srácnak így közbeavatkoztam

- Paul ne! Nem ő tehet róla. Én akartam ő csak alkohol hatása alatt volt ahogy én is, de én  kezdeményeztem. Őt hagyd ki!

- Ti aztán szépen összejátszottatok! - megy el megsértődve 

Csendben követtem őket majd beültem egy limoba. Paul egy Audi-val ment. 

- Hogy jutott ez eszedbe? - támadom le Louis-t

- Gondoltam kimentelek apád elől!

- Mondtam ne nevezd így és a következményekre nem gondoltál? - kérdem gúnyosan

- Milyen következmények?

- Be akarja jelentetni a médiában. Hazudsz az egész világnak. Aztán, hogy nem fogod a nevedre venni mert nem vagyunk együtt meg ilyen apró részletekre!

Louis gondolkozott majd lehajtott fejjel bólintott.

- A csajodról nem is beszélve!

A fejére csapott, de ebben a pillanatban jelzett a telefonja.

- A volt csajomról!

- Komolyan ilyen könnyen elengeded? Szeretted egyáltalán? - kérdem felvont szemöldökkel

- Ahha! 

Jött egy üzenetem Paul-tól. Ahogy elolvastam kínomban elröhögtem magam. 

- Mi ilyen vicces? - kérdi Liam

- Ugye van vendég szobátok! - mondom reménykedve - Paul írt egy üzenetet, hogy a házába be ne tegyem a lábát és, hogy az összes cuccom átküldte a villátokba. Utó iratba odaírta legyek boldog a gyerekem apjával

- És te ezen röhögsz? - csattan fel Louis

- Kínomban nem tudom már mit tegyek! 

A fejemet fogva gondolkoztam mit tegyek. Annyi stressz van már bennem, hogy mindjárt felrobbanok. Louis telefonja csörgött amit felvett majd kihangosította mert lusta volt a füléhez emelni a telefont.

- Te felcsináltad Paul lányát? Hülye vagy ember? - hallom az egyik kiáltását majd azon kívül még egyét meg két lányét

- Fejezzétek már be! - kiáltom el magam mikor már 10 perce kiabálnak Louis-al - Meg se tud szólalni a srác, de 1000 kérdést tesztek fel. Amúgy nem tőle van gyerekem csak neki is köze van hozzá! - evvel a mondattal pedig kinyomtam a telefont

- Kösz!

Bólintottam majd az ablaküvegnek dőlve elaludtam.

Louis Tomlinson

Ahogy megérkeztünk Anna-nak szólni akartam, de elaludt. Nem volt szívem felkelteni mert tudom nagyon keveset alszik. Kiemeltem a kocsiból majd a többiekkel nem foglalkozva felvittem a szobámba. Betakartam majd lementem. 

- Louis tényleg nem tőled van a gyerek? - kérdi Harry 

- Nem, de nem mondhatom el miért mondtam ezt! Négyen tudjuk az igazságot. Én, Liam, Anna és a gyerek apja aki tuti nem fogja elmondani - gondolok itt apámra aki sitten van 
- Jól van! - mondta Harry majd felment a szobájába
Tuti haragszik, de nem mondom el neki, hogy apám tette tönkre a menedzserünk lányának életét. Ezért már megutált Anna is nem kell még a többieket magamra haragítanom. Remélem Paul nem akarja bejelenteni, hogy Anna-nak TŐLEM lesz gyereke. Abból hatalmas botrány lenne, abból meg még nagyobb ha kiderül, hogy nem tőlem van. Mindegy ezen inkább nem is gondolkozom. 

3.rész Temetés!

Louis Tomlinson

Reggel hatalmas kiabálásra keltem amit nem tudtam hova beazonosítani. Mikor kinyitottam a szemem tudtam tegnap este miről feledkeztem meg. Eleanor. Elfelejtettem, hogy megbeszéltünk valamit. Basszus. Hogy lehetek ilyen hülye. Ezt, hogy fogom kimagyarázni? Nem fog meg sem hallgatni. Liam is bejött a szobába és kérdőn nézte a kiabáló barátnőmet.

- Liam fogd le és fogd be a száját! Máskülönben nem hallgat meg! 

Liam tette amit mondtam amit El ficánkolással reagált.

- El hallgass meg! Ez nem az aminek látszott. Anna ő Paul lánya. Elég szar helyzetből mentettem meg tegnap és annyira félt, hogy megkérte aludjak vele. Megsajnáltam így rábólintottam. Semmi sem történt. Amúgy sem a szívem csücske! - hadartam el gyorsan amíg El nyugton volt

Ellazult Liam kezében majd sajnálkozva nézett rám. Átöleltem a derekát majd kivezettem a szobából figyelmen kívül hagyva mindenkit.

Anna Higgins

Komolyan már most utálom ezt a libát. Hát teljesen összeillenek Louis-al. Mindketten felszínt néznek. Louis is csak azt látta, hogy sírok, Eleanor (vagy ki) pedig azt, hogy a barátja átölelve alszik. Nem kérdezte, hogy miért. Mondjuk ez hülye helyzet, de ha Liam nem fogja le a ribit akkor szakítanak ugyanis nem hallgatná meg. Louis akkor pedig még jobban utálna. Amúgy rátérve a tegnap estére. Életem második legrosszabb napja.  Nem tudom mit csináltam volna Louis nélkül. Lehet utána még egyszer megtették volna. Ami a hotelban történt azt meg nem tudom megmagyarázni. Fogalmam sincs mi ütött belém. Viszont még soha nem aludtam ilyen jól mint most éjjel Louis-al. Liam mondtam miért vagyunk itt amitől elszorult a torkom. Ami jobban bánt, hogy "apa" nem jön. Milyen az olyan ember aki a fiai és a volt felesége temetésére nem szakít időt. Nálam itt végleg elvágta magát. Délután kettőkor kezdődik az egész most pedig dél van így elmentem fürdeni. Forró vizet engedtem magamnak. Miközben folyt a víz bevettem pár tablettát. A vízben úgy nézhettem ki mint a repülőn. Elmebeteg. Egy óra múlva kiszálltam majd megálltam az egész alakos tükör előtt. Könnyeim még jobban folytak. Undorítóan nézek ki. Kövér vagyok, tele fizikai és lelki sebekkel. Nem bírtam megállni így elővettem egy pengét amit többször végighúztam a kezemen. Az egész csap tiszta vér lett, de nem érdekel. Lemostam a kezem ami iszonyúan csípett, de a lelki fájdalmamnak ez még a fele sem volt. Ahogy mentem a ruháimért sikeresen megcsúsztam a kezemre esve. Nagyszerű remélem eltörtem. Nagy nehezen feltápászkodtam majd kerestem egy fáslit amivel legalább a vágás nyomokat eltüntethettem. Felkaptam a fekete fehérneműm, majd megfésülködtem, sminkeltem és utána felvettem a ruhát.

Lefonott hajamra tettem egy kalapot, felvettem egy magassarkút, meg egy napszemüveget. Betettem a száj-orr piercingem meg a rengeteg fülbevalóm. Felvettem egy csomó gyűrűt majd kimentem a fiúkhoz. Louis libája lelépet így csönd volt. Amúgy azért vettem fel napszemüveget mert hatalmasak a pupilláim a drogtól. Még most is érzem a hatását így néha elkezdek nevetni. Nem tudtam tovább húzni a bent létem a szobában kénytelen voltam kimenni. Mosolyogva néztem a fiúkra akik kérdőn néztek rám.
- Mit csináltál? - méreget Liam
- Jaj, Payno lazíts! 
Leugráltam a kocsiba ahol Louis mellett kellett ülnöm. Mosolyogva énekelgettem a rádióból szóló zenét. Az út felénél kezdett eltűnni a jókedvem. Milyen jó, hogy van a táskámban cigi. Ahogy kiszálltam a kocsiból előkaptam a dobozt, a számhoz emeltem a szálat és már gyújtottam volna meg mikor valaki elvette. Felnéztem az illetőre aki nem más volt mint Louis.
- Mi van már? Add vissza!
- Honnan van?
- Bárból. Most már kérem!
Szétmorzsolta majd a zsebéből elővett egy dobozt amit nekem nyújtott.
- Szívd ezt. Ez sem egészséges, de nincs benne drog abban pedig 100%, hogy volt.
- És? Mit érdekel ez téged? Azért vagy itt mert a menedzsered megkért!
- Ha ezt hiszed rohadtul tévedsz. Leszarom amit apád mond!

- Nem az apám! - mondom ridegen amin meglepődik - Ne nevezd így! Nem érdemli meg!
Kivettem egy szálat a cigiből majd rágyújtottam. Mélyet szívtam a nikotinrúdból, majd kifújtam a füstöt. Ahogy elszívtam bementem a temetőbe ahol senki sem volt csak egy ember. Gondolom ő fogja tartani a temetést.  Három ládikó volt három asztalon, három sírkő, három gödör. Könnyeim azonnal folyni kezdtek ahogy a nő elkezdte mondani a beszédet. Két férfi volt még ott, gondolom ők fogják eltemetni őket.  Ahogy az emlékek folyamatosan ugranak be, könnyeim úgy szaporodnak. Próbálom visszafogni, de nem megy. Most annyira hozzá bújnék valakihez, de nincs senkim. Dasy felém sem nézett mióta a baleset volt. Írt egy üzenetet, hogy nem tudja elmondani miért, de elköltöztek. Nem írta hova csak ennyit, hogy elköltözött. Ahogy a nő befejezte a szöveget mondta ha szeretném betehetem én a ládákat a gödörbe. 
- Anya! - suttogtam majd leguggoltam ahhoz a ládához amibe az ő neve van vésve
Végigsimítottam a ládán majd felemeltem. Nem hiszem el, hogy anyukámat így tartom a kezemben. Egy ládában hamuként. Letettem a gödörbe majd leültem a gödör elé. Néztem ahogy a bátyáimat leteszik majd eltűnik a szemem elől a láda. Eszembe jut ahogy Max mindig szívta a vérem, Adam pedig röhögött rajtunk. Mikor általánosból elballagtam ahova apa nem jött, de Ad még akkor is fel tudott vidítani. Mikor Max szalagavatója volt, leöntöttem az igazgatóját totál részegen ami után megutálta az összes tanár, de akkor sem haragudott rám. Elröhögöm magam majd tovább sírok. Ahogy anyukám ládájához érnek majdnem megfulladok. Fejemet térdemre hajtva zokogok.  Hogy történhetett ez meg? Annyi mindent szerettem volna még mondani. Ha megtalálom egyszer Troy Austin-t aki megölte őket én is ezt teszem vele. Kerüljek sittre ez engem már nem érdekel. Ahogy eltűnik a láda a szemeim elől felpattanok majd a legközelebbi fát kezdem ütni. Ököllel ütöm a fát, rúgom miközben kiabálok. Valaki lefog én pedig zokogva esek össze. Én ebbe bele fogok bolondulni. 
- Elnézést! - hallok meg egy idegen hangot mire mindenki oda néz
- Apa? - kérdi Louis
- Maga ki? - kérdem
- Troy Austin!
Ahogy ezt a nevet meghallom kitépem magam Liam karjai közül majd neki esem a férfinak. Behúzok neki, rúgom, harapom, ütöm ahol tudom. 
- Gyilkoos! - sikítom ahogy a két srác húz el
Egy hatalmasat belerúgok majd ahogy Louis szorítása gyengül úgy esek neki még egyszer a férfinak. Majdnem félholtra verem a palit aki a családom gyilkosa. Ő tette egy drogos, lelki roncsá. Miatta lettem ilyen. Miatta nem tudtam beszélni anyával. Miatta veszítettem el mindenkit aki fontos volt számomra. 
- Anna fogd vissza magad! - mondja Liam miközben elvisz onnan
Könnyeimet felváltotta a gyűlölet. Tiszta  gyűlöletet érzek ez utána a féreg után és az összes hozzá tartozója után. Most itt helyben kijelentem utálom Louis Tomlinson-t is az apjával együtt. Hirtelen eltűnt minden a látókörömből. Elnyelt a sötétség.

Louis Tomlinson

Hogy tehette ezt apám? Megölt egy családot és tönkre tette egy 17 éves lány életét. Hányingerem van saját magamtól, hogy ő az apám. Anna tuti utálni fog. De ez engem miért is érdekel? Hirtelen azt vettem észre, hogy Anna eszméletlenül esik össze Liam karjaiba. Mi van vele? Levettem szeméről a napszemüveget majd megnéztem a pupilláit. Tuti szedett be valamit. Átvettem Liam-től majd beültem vele a kocsiba otthagyva a temetőbe az összevert "apámat".  Liam padlógázzal ment a kórházba. Azonnal átvették tőlünk majd bevitték egy terembe minket kint hagyva a kényelmetlen műanyag székeken. 

- Írtam üzenetet Paul-nak aki most üvöltözik  a telefonban! - bök a telójára

Én is ezt tenném Paul helyében mondjuk én ilyen helyzetben a gyerekem mellett lennék. Két óra múlva a teremből kilép a doki aki rögtön hozzánk lép.

- A kisasszonynak nagy szerencséje van, hogy időben beért különben a magzatnak baja is lehetett volna! - mondja a doki

Mi van? Anna terhes? Kitől? Basszus. Ekkor esett le. A pali aki megerőszakolta biztos tőle van. Ezt, hogy fogják elmondani Anna-nak? Sajnos még Paul a vonalban volt így mindent hallott. 

- Melyikőtök csinálta fel. Kiherélem! - kiabált majd Liam inkább kinyomta

- Tessék? - kérdezte Liam - Az apát meg tudják állapítani?

- Itt van! - nyújt át egy papírt nekem

Ahogy meglátom a nevet azt hittem csak képzelődök. 

- Liam mond, hogy képzelődöm! - nyújtom át neki a papírt

- Nem! 

Megfordulok a falhoz majd ököllel belevágok. Kezem felreped, de ez a legkisebb gondom. 

- A kisasszonynak a baja az volt, hogy drogon kívül semmit sem találtunk a szervezetében.

Lerogytam a székre. Nekem ez sok. Mi játszódhat le Anna fejében. Mit fog tenni a gyerekkel?  A doki elmondott még pár dolgot majd azt mondta elvihetjük haza. Innen már csak a reptérre kell mennünk ami után ha leszállunk Paul megöl minket.