Epilógus

Gyönyörködve nézem az ujjamon lévő gyémántgyűrűt. El sem hiszem pedig már három hónapja a kezemen hordom. Mikor letérdelt elém és megkérdezte azt a bizonyos kérdést lesokkolódtam. Komolyan nem  tudtam megszólalni és így azt hitte a válaszom nem. Hülye lettem volna ha nemet mondok. Viszont sajnos egy hónapja nem láttam. Egy rövid koncertkörúton van ahonnan ma fog hazajönni. Örülök neki mert el tudom mondani a jó hírt. Jack-nek már elmondtam és elég jól fogadta. Azt mondta már nagyon kíváncsi. Mi is az a jó hír? Louis apuka lesz. Igen, a szívem alatt hordom Louis Tomlinson gyermekét. Mikor megtudtam sírni kezdtem örömömben. Nagyon örülök neki, hogy végre olyan embertől lesz gyermekem akit szeretek. Persze Jack-et is imádom, de ha úgy nézzük a nagybátyával vagyok együtt és a testvérének a papája az ő apja. Na jó ez bonyolult és már én sem tudom mi van. Jack most alszik így nyugodtan el tudom mondani a vőlegényemnek a hírt. Remélem annyira fel lesz dobva mint én. Hirtelen ajtócsapódásra leszek figyelmes így tudom megérkezett. Mosolyogva nézek rá ahogy megáll a közös otthonunk nappalijában. Miután megkérte a kezem összeköltöztünk. Felpattantam majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam amit azonnal viszonozott. 
- Szia baba! Hiányoztál! - mondja mosolyogva
- Te is nekem! - adok apró puszit a szájára - Figyelj mert el szeretnék mondani valamit! 
- Mondjad! 
Vettem egy nagy levegőt majd a szemeibe néztem ami a szokásosnál is jobban csillogott. 
- Terhes vagyok! 
- Kitől? - kérdi meg hirtelen amin meglepődök, de válaszolok
- Tőled, te hülye!
- Ez.......ez- próbál valamit kinyögni ami engem elbizonytalanít 
Nem szeretné a gyereket? Hiszen Jack-nél is segített. De azt muszájságból csinálta mert ha úgy nézzük a féltesója. De imádja a gyerekeket.
- Ez nagyszerű hír! - mondja ki ami visszahoz a valóságba - Apa leszek! - mondja nevetve majd elkomorul - Apa leszek! - suttogja
- Louis.......
- APA leszek! - kiáltja majd megpörget amin nevetnem kell  - Apa leszek!  - fut ki majd gondolom megy a srácokhoz akik két házzal laknak arrébb
Nevetve nézek utána majd mikor meglátom a többiek értetlen arcát még jobban nevetni kezdek. Leülök a földre és úgy nevetek mivel nem tudnék megállni!
- Anna! - kiálltja Louis mire ránézek, de akkor már a karjaiban tart - Fel ne fázz!
- Nem lesz semmi!
- Ez igaz? - kérdi meg Hazza
- Igen! - mosolygok rá 
- Gratula! - mondják egyszerre
- Ezt meg kell ünnepelni! - mondja Liam
- Jack alszik és én nem ihatok!
- Ezért szar terhesnek lenni! - mondja Hazz
- Te tudod? - vonom fel a szemöldököm
- Nem és nem is akarom megtudni milyen egy gyereket hordani magadban! - fintorog amin muszáj felnevetnem 
Liam hazaszalad majd visszajön egy szatyor kajával és üdítővel. Egyszerre megyünk be a nappalinkba és kezdünk el minden féléről beszélni. Ahogy végig nézek a társaságon nem jut semmi más eszembe csak az, hogy boldog vagyok. Ha visszaforgathatnám az időt akkor is mindent pontosan ugyanígy csinálnék meg. Ha nem erőszakoltak volna meg nem kerülök ilyen közel Louis-hoz és akkor a többieket sem ismerném ennyire. Minden akadályal megküzdenék és célba érnék. Végre mondhatom azt, hogy teljes az életem. Vannak barátaim akikre számíthatok, van egy gyermekem a második pedig életem szerelmétől van és készülök az esküvőmre. Végre boldog vagyok.